Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1249 jogkörét erősebben leszűkítették, mint azt a centralisták elképzelték, még helyi kérdésekben sem hagytak olyan önállóságot, mint nyugati mintaképeik, amelyekhez elméletben igazodtak. Gyakorlatban az osztrák bürokratikus rendszert másolták. — MILAN MYSKA: AZ üzemtörténet tanulmányozása a mai nemmarxista történetírásban (398 — 406. 1.) a XX. sz. elejéig visszapillantva ad rövid áttekintést az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban divatos üzemtörténetről, ennek többféle értelmezéséről, az ezzel foglalkozó intézményekről. Az eleinte szélesebben értelmezett üzemtörténet az 1930-as évektől egyre inkább leszűkült, a technika és a munkásosztály helyzete is kimaradt kutatási köréből. Az üzemtörténetet mikroanalízisnek tekintik, de ezért meg is különböztetik a gazdaságtörténettől, amely mindig országos szempontból közeledik még egyegy üzem történetéhez is. A marxista kutatások szempontjából azt a tanulságot vonja le, hogy nem szabad az országos szempontot túlbecsülni az üzemtörténetben, az üzemszervezésre, rentabilitásra stb. vonatkozó kérdésfeltevéseket hasznosítani lehet, persze olyan mikroanalízist kell adni, amely része az országos folyamatok magyarázatának; javasolja az öszszehasonlító üzemtörténetet. Végül rövid bibliográfiát ad a legfontosabb irodalomról. — F[RANTISEK] B[OKES] ismerteti Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában IV. kötetét (451. l.),L. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia és Magyarország c. könyvét (451 — 452. 1.), Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban c. könyvét (453. 1.), J. P. ismerteti Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért 1944 — 1948 c. kiadványt (457. 1.), L. В. a Jogtörténeti tanulmányok I. kötetét (463. 1.), és a Sarkalatos honi törvényeinkből c. forráskiadványt (463 — 464. 1.), továbbá néhány magyar folyóiratcikket. — A krónika -rovatban JULIUS MÉSÁROS beszámol az 1848 — 49-es forradalom problémáiról 1967 elején folytatott csehszlovák—magyar tanácskozásról (480 — 483. 1.), kiemeli, milyen kérdésekben voltak egységes állásponton a részvevők, s megállapítja, hogy a megoldatlan kérdéseket illetően is józan és szakszerű vita folyt. — ВК [FRANTISEK BOKES] rövid beszámolót közöl a csehszlovák ós magyar jogtörténészek 1966 novemberi találkozójáról (486 — 487. 1.). 4. szám. — EUDOVÍT HOLOTÍK: AZ Októberi Forradalom és a szlovákiai forradalmi mozgalom 1918 végén (489 — 511. 1.) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom csehszlovákiai visszhangjával foglalkozó konferencia egyik előadása, amely sok új levéltári anyaggal mutatja be az 1918 novemberében ós decemberében elsősorban falun lezajló megmozdulásokat, amelyek a magyar uralom ellen is irányultak, s megakadályozták azt, hogy a magyar kormány megtarthassa Szlovákia területét. A hazatérő katonáknak nagy szerepük volt ezekben a mozgalmakban. De a mozgalom nem vált tudatos politikai erővé. Á szociáldemokraták közt ekkoriban igen erős differenciálódás következett be, elméleti és nemzeti síkon egyaránt. A falusi forradalmi mozgalom ellen a városokban magyar nemzetőrségeket szerveztek, amelyek atrocitásokhoz folyamodtak. A szlovák nemzeti tanácsok békéltetően igyekeztek hatni a mozgalmakra. Kitörésükben jelentős szerepet játszott az Októberi Forradalom híre, a földdekrótum, de elsősorban a hazai osztályviszonyokból nőttek ki. — ANTON SPIESZ: AZ agrárviszonyok fejlődése Közép- és Kelet-Európában az újkorban és a második jobbágyság országainkban való létének problémája (512 — 558. 1.) széleskörű irodalom alapján úgy látja, a második jobbágyság azokban az országokban jött létre, ahol a mi fogalmaink szerinti középnemesség játszotta az uralkodó szerepet. Vizsgálja a földhözkötés konkrét menetét, kitér a XVIII. századi parasztvédelem kérdésére. Az Elbától nyugatra fekvő német területeken is sokhelyt megtalálható a majorsági gazdálkodás, tehát ez önmagában nem ismérve a második jobbágyságnak. A cseh tartományokban és Szlovákiában a szerző szerint nem volt második jobbágyság, mert a mezőgazdasági termelésben nem a földesuraké a hegemónia, mert nincs nagyarányú vagy teljes földfosztás, nincs Leibeigenschaft, a jobbágynak van örökletes birtoklási joga, ez a XVIII. században világosan látszik. Hiányzik a teljes földhözkötés, mindenütt ismeretesek a költözködés esetei, nincs meg a kötelező udvari szolgálat (Gesindezwangdienst). A föld nagyobb része nem a nemesség, hanem az arisztokrácia birtokában van. Hiányzik a gabonakivitel. Végül arra utal Spiesz, hogy egyes területeken (Oroszország, Ukrajna, a Balkán, Kelet-Magyarország és Erdély) azért nem lehet második jobbágyságról beszólni, mert itt az örökhaszonbérleti jog mindig is ismeretlen volt, tehát a jobbágyság nem süllyedt, le nehezebb helyzetbe. — A vita-rovatban A cseh—szlovák kapcsolatokhoz (559 — 572. 1.) címen néhány hozzászólást közölnek az 1967. márc. 10-én a szlovák Párttörténeti Intézetben tartott vitáról, ahol 12 cseh és 9 szlovák )