Századok – 1968

Történeti irodalom - Levandovszkij; A. P.: Jeanne d’Arc (Ism. Bácskai Vera) 1179

TÖRTÉNETJ JRODALO.M 1179 А. P. LEVANDOVSZKIJ: JEANNE D'ARC (Budapest, Gondolat Kiadó. 1966. 268 1.) Kevés olyan alakja van a középkor történetének, akinek tevékenysége életében és halála után annyi vitát, szenvedélyt és érzelmet váltott volna ki, mint Jeanne d'Are. Kortársai két táborra szakadtak: hívei az ég, ellenségei az ördög küldöttének tekintették. Az utókor történelmi és szépirodalmi műveiben hol mint szent, a hit vértanúja, máskor mint a szabadság, a nemzeti harc romantikus hősnője lép elénk. Egyesek szerint megszállott parasztlány, akinek exaltáltságát a papok és lovagok használták fel. Kétségtelen, hogy tevékenységének ilyen szélsőségesen ellentmondásos értékelése rendkívüli egyéniségével, s főleg rövid szereplésének Franciaország történetére gyakorolt óriási hatásával magyarázható. Levandovszkij Johannája az évtizedes harcok után békére, a sokéves anarchia után rendre vágyó, s ennek megvalósításáért küzdelemre kész francia nép képviselője. Józan, rendkívüli éleslátással és akaraterővel, kitűnő vezéri képességekkel megáldott parasztlány, aki igaza és küldetése tudatában egyformán bátran és talpraesetten állja meg a helyét a harcmezőn, az intrikákkal körülszőtt királyi udvarban és a papokból álló bíróság előtt. Sikerének titka, hogy a néptömegek vágyainak és törekvéseinek szószólójaként akkor jelenik meg, amikor a helyzet már olyan elviselhetetlenné vált, hogy a parasztok és polgárok egyre inkább érezték: az angolok kiűzése már nem csak a lovagok és katonák dolga, hanem az egész nép ügye. Egi küldetésének hangoztatása felélesztette a győzelembe vetett hitet, egy időre mozgósítani és egyesíteni tudta mindazokat az erőket, melyek a királyi hatalom megszilárdítását, az angolok kiűzését akarták. Levandovszkij e romantikus és misztikus sallangoktól mentes Johanna-portréja valóban azonos azzal a képpel, amelyet a lányról a perek jegyzőkönyvei s a leghitelesebb forrás, saját szavai alapján alkothatunk. E történelmileg hiteles ábrázolás természetszerűen sok tekintetben eltér egyes történeti, de főleg a szépirodalmi (s bizonyos fokig a zenei és képzőművészeti) művek Johanna-felfogásától. Levandovszkij könyve népszerű történelmi életrajz, melyet szerzője feltehetően elsősorban az ifjúságnak szánt. (A könyvet eredetiben a moszkvai Ifjú Gárda i könyvkiadó adta ki, a „Híres emberek élete" sorozat köteteként.) A szerzőnek gondolnia kellett volna arra, hogy az olvasó a könyvet már úgy veszi kézbe, hogy a népszerű és nagyhatású irodalmi művek, filmek hatására már eleve meghatározott kép él benne az orléans-i szűzről; e témáról ismeretei, benyomásai, érzelmei sokkal gazdagabbak annál, amennyivel az átlag olvasó a legtöbb más történelmi kérdésről rendelkezik. A szerzőnek tehát jobban motiválnia kellett volna Johanna-portréjának a művészi ábrázolásoktól eltérő vonásait. A Johanna életét esetleg о könyvből először megismerő fiatalok pedig joggal várhatnának tudományos magyarázatot pl. a lány látomásainak kérdéséről, vagy felvilágosítást arról, hogy mivel magyarázható a fiatal parasztlány bámulatos politikai és katonai éleslátása stb. Levandovszkij jó korrajzot ad a háborútól feldúlt, részekre szakadt Franciaországról. Árnyaltan jellemzi az egyes társadalmi osztályok és jelentősebb történelmi személyek állásfoglalását és magatartását a háború, az angol uralom, a királyi hatalom megszilárdításának kérdésében. Különösen jól sikerült a parasztság hangulatának ábrázolása Johanna szülőföldjén; ezzel mindjárt bevezetőben magyarázatot ad a lány érzelmi és gondolatvilágának kialakulásáról. A gazdasági és politikai helyzet alapos ismertetésével szemben elnagyolt, helyenként vulgarizált jellemzést ad a kor szellemi arculatáról. A szerző nem törekedett arra, hogy az uralkodó osztályok képviselőit valóságosan vezérlő osztályérdekek tudati lecsapódásait bemutassa, hogy az objektív mozgatóerőket a hamis tudat prizmáján keresztül ábrázplja. Nem törekedett kellőképpen arra sem, hogy az olvasóval megértesse a középkori ember vallásos gondolkodását, s ezzel magyarázható, hogy alig foglalkozik Johanna isteni küldetés-tudatával, holott enélkül nem érthető meg befolyása a népre és a nemességre, de érthetetlen marad a per számos vonatkozása is. • E hiányosságok részben a könyv szerkezetéből fakadnak. A szerző ugyanis elsősorban az események menetét követi, s csak ritkán szakítja meg rövid elemzésekkel ós magyarázatokkal az elbeszélés fonalát. E rövid kitérők nem alkalmasak az említett bonyolult problémák megvilágítására. Johanna életpályájának leírásában a szerző elsősorban a per és a rehabilitációs tárgyalás jegyzőkönyveire támaszkodik. Párbeszédeit is főleg a források szavaira építi,