Századok – 1968

Történeti irodalom - Csatári Dániel: A vásárhelyi találkozó (Ism. Rozsnyói Ágnes) 1173

TÖRTÉNETJ JRODALO.M 1173 alkalmazása ez esetben több eredményre vezethetett volna, s a jelenleginél plasztikusabb kép állna az olvasó szeme előtt. De ha már a szerző nem akarta anyagát csoportosítani — azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elkerülje a szubjektivitás minden látszatát —, választhatta volna azt az utat is, hogy a nagyobb periódusok végén összegezi eredményeit, és levonja a szükséges következtetéseket. A könyv használatát az is megnehezíti, hogy az olvasók többsége nem rendelkezik a megértéshez szükséges egyetemes történeti, diplomáciatörténeti ismeretekkel. Vonatkozi к ez mindazokra a nemzetközi konfliktusokra, amelyek köré a szerző a munkásmozgalomirányzatainak állásfoglalását felépíti: a marokkói válság, az olasz-török háború, a Balkán-háborúk eseménytörténetére. Igaz, kár lett volna gazdag fő témáját ilyen jellegű magyarázatok miatt terjedelmi korlátoknak kitenni. Mégis néhány, az olvasó tájékoztatását szolgáló rövid összegezés joggal hiányolható. Jemnitz János e könyvével jó történeti érzéke, széles anyagismerete mellett ismét tanúbizonyságot tesz kiterjedt nyelvtudásáról, nagy olvasottságáról. Forrásanyaga felöleli a hazai és a külföldi munkássajtót, а II. Internacionálé kongresszusi jegyzőkönyveit, a szocialista vezetők egymással folytatott — publikált és a levéltárakban fekvő — levelezését, sőt több külföldi levéltár anyagát is. A szerző felhasználta a szociáldemokrata vezetők emlékiratait és nem kis számú feldolgozásból is merített. E nagy anyagból kiemelni a lényegeset, a jellemzőt, nem könnyű feladat. Ezért nemcsak sikeres eredményei, hanem amiatt is elismerés illeti a szerzőt, hogy e nagy munkára vállalkozott. A nemzetközi munkásmozgalom története iránt érdeklődők szívesen várják munkájának folytatását, hogy a világháború alatti számtalan problémára is sokoldalú, megalapozott választ kapjanak. S. VINCZE EDIT CSATÁRI DÁNIEL: A VÁSÁRHELYI TALÁLKOZÓ (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1967. 143 1. Irodalomtörténeti Füzetek 56. sz.) Csatári Dániel eddigi munkásságából is kitűnik, hogy a nacionalizmus kérdései izgatják. Ennek gyökereit kutatva vallatja dokumentumait és vizsgálja e jelenség minden vetületét. így jutott el a magyar—román történelmi kapcsolatok során az 1937 októberében lezajlott marosvásárhelyi találkozó anyagához, mely a sivár nacionalizmustól átitatott politikai életből — kevés hasonló tendenciájú kezdeményezés mellett — mint oázis bukkant fel. Résztvevői, számszerint 187-en, nyíltan hangot adtak demokratikus igényeiknek és a magyar—romén együttműködés gondolatát hirdették meg. Az értékes munka az 1918 után kialakult új helyzet, az impériumváltozást átélő magyarság politikai arculatának vizsgálatából indul ki, több oldalról közelítve meg a kérdést. A vásárhelyi program megszületéséig hosszú és keserves úton haladtak a programadók és megvívták harcukat, a külső visszahúzó erők mellett, önmaguk kétségeivel és tévedéseivel szemben is. Az erdélyi magyarok mozgalmai, mint maga a társadalom is, melyből fakadtak, sokrétűek voltak, különféle szellemi és politikai áramlatokból táplálkoztak. Útjaik, hol egymással párhuzamosan, hol ellentétes irányban haladtak, hol keresztezték egymást. Nehéz évek, keserves tapasztalatok, csalódások, kudarook, tévedések és felismerések után a német fasizmus fenyegető árnyékában jutottak el a különböző áramlatok képviselői az egységes fellépés parancsoló szükségességének belátásáig. Nemcsak a mozgalmak, a mozgalmak ólén álló szervezők izgalmas tevékenysége, hanem az egyes irányzatok fejlődésének szakaszai, elágazásai, bonyolult kapcsolatai tárulnak az olvasók elé rendkívül gazdag forrásanyag alapján. Bebizonyosodik, hogy már 1935-ben a forradalmi magyar munkásmozgalomhoz tartozó ifjúság élére állt a különböző jószándékú, őszinte, de elméletileg még nem egészen érett koncepciójú akarásoknak, felvetve a demokratikus ifjúság összefogásának a gondolatát. Az érlelődés folyamatán már felismerték, hogy a „legközelebb fekvő feladat aligha lehet más, mint a nép oldalán álló erdélyi magyar szellemi munkások megszólaltatása, egy minden idegenségtől mentes, valóban népi, és az erdélyi magyar valóságban gyökerező kisebbségi munkaterv felállítása, a demokratikus tömörülés érdekében," idézi a szerző Balogh Edgár szavait. A középrétegek haladó gondolkozású ifjúságát is igyekeztek megnyerni ügyüknek. A román nemzetiségi politika az egyik oldalon, a magyarországi soviniszta külpolitika a másik oldalon, nehezítették az egység szervezését és zavarták a mozgalom egyenletes kibontakozását, de ugyanakkor a haladás szolgálatában állók tisztánlátását is elősegítették és