Századok – 1968
A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117
A M ILL KN KCMI ..MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE" MUNKÁLATAIRÓL 1127 János festőművész képeit jogtalanul vette át a „Polens Könige und Herseher" с. alatt kiadott díszmű füzeteiből. A Perles-cég a szerzői és a kiadói jog megsértése miatt kártérítés iránti keresetet indított az Athenaeum ellen. A két cég végül úgy egyezett meg, hogy az Athenaeum ezer forintot fizetett a képekért, s vállalta a perköltség megtérítését is.81 Szilágyi egészségi állapota miatt 1895-ben gyakran üdült Gasteinben, s így Schönherr egyre többet dolgozott, egyre jobban bekapcsolódott a szerkesztői tennivalókba. Ő közvetített a szerzők, a nyomda és Szilágyi között. Ugyanakkor, mint szerző is dolgozott, mivel Fejérpataky és Czobor visszalépése következtében ő írta — Pórral együtt — a III. kötetet, Zsigmond korát. Szilágyival folytatott levélváltásából úgy tűnik: a szerkesztési tennivalókat oly módon osztották meg, hogy először Schönherr olvasta a szerzői íveket, majd elküldte Szilágyinak. Általában az imprimálás joga Szilágyit illette.82 Az ívekkel együtt gyakran levelet is küldött Schönherr, amelyben beszámolt a szerkesztéssel kapcsolatos ügyekről. Ez a szerkesztői munkamegosztás olyan kitűnően bevált, hogy Szilágyi megelégedten állapíthatta meg: „minden Olyan jól és pontosan megy, hogy jobban nem lehet. Rendkívül meg vagyok nyugodva."83 Ebben az időben az ügyintézésen, a beszámolókon kívül az első korrigálás, valamint az illusztrálás előkészítése hárul Schönherre. Munkáját Szilágyi ellenőrizte, s ha kellett, javította is.84 Ugyanakkor Schönherr a nyomdába adás előtt az íveket szintén szignálta.85 Schönherr mellett természetesen Szilágyi „továbbra is támaszkodott történész ismerősei segítségére az illusztrálás terén. Károlyi Árpád, Hodinka Antal — tehát a bécsi magyar kolónia tagjai — egymásután jelentkeztek küldeményeikkel; s a megrendelések elkészülte után azonnal küldték a rajzokat. Ugyanakkor ajánlatokat tettek, ötleteket is adtak. így például Károlyi hívta fel Szilágyi figyelmét Thury Gyulára, aki Bécsben a császári műgyűjteményben dolgozott, hogy közben a vállalat számára is készíthetne rajzokat.86 Az 1895-ben megjelent füzetek meglehetősen egyenetleneknek bizonyultak, mert I míg a kritika igen elismerően fogadta Marczali alkotását, addig az első kötet többi részéről — főleg a Fröhlich által írottakról — többen nyilatkoztak elmarasztalóan. Thallóczy szerint Fröhlich fejezetét előzőleg át kellett volna Íratni. 87 Ezzel kapcsolatban elsősorban Schönherrnek voltak elképzelései,8 8 aki Frölich dolgozatának alapos átolvasása után azonnal jelezte a kézirat hasznavehetetlenségét. Véleménye szerint ezen csak anyagi áldozatokkal lehetne segíteni, a kézirat teljes feláldozásával. Beszélt erről a kérdésről Hampellal, aki Nagy Gézát ajánlotta, mert ő gyorsan és szépen dolgozik; s ez a megoldás annyival is jobb volna, mert nem kell új szerzőt foglalkoztatni. Schönherr tehát a Hampellal való megbeszélés után azt kérte Szilágyitól: tanácskozzon Emichhel, s ha javaslatát elfogadják, akkor sürgősen meg kell keresni Nagy Gézát.89 Szilágyi elutasította ezt a javaslatot, és Fröhlich szövege jelent meg a milleneumi mű első kötetében. E visszautasításban nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a Hampel és Schönherr ajánlotta Nagy Géza iránt a szerkesztőnek nem voltak illúziói, sőt nagyon kellemetlen tapasztalatokkal rendelkezett. Nagy Géza ugyanis még a reá eső rész befejezése előtt Bécsbe utazott, azt Ígérve, hogy onnan majd küld kéziratot, de ez nem következett be ! Szilágyi kénytelen volt kétségbe esve Hodinkához fordulni, hogy kutassa fel Bécsben Nagy Gézát, s „beszélje rá, hogy jöjjön haza s végezze be a fejezetet". Szilágyit beteggé tette ez az ügy90 és hallani sem akart ezután arról, hogy még további feladatot adjon Nagy Gézának. 81 A Perles-ügy iratait lásd OSzKK Irattár 3. 8S Szilágyi Sándor — Schönherr Gyula, 1895. aug. 3. OSzKK. Schönherr lev. „most nálam 3 óránál tovább egy revízió se időzik" Szilágyi Sándor —Schönherr Gyula, 1895. aug. 26. Uo. Ba Szilágyi Sándor — Schönherr Gyula, 1895. szept. 19. Uo. " „Oklvelet tussal csináltatni elavult dolog. Hogy jutott Maga erre a gondolatra ?" Szilágyi Sándor — Schönherr Gyula 1895. nov. 14. Uo. 85 Természetesen, mikor a nyomda nagyon várta az íveket, előfordult, hogy az elmaradt, s Szilágyi szignálása után azonnal — időveszteség nélkül — került a kézirat nyomdába. Vö. Szilágyi Sándor —Schönherr Gyula, 1895. dec. 10. Uo. 88 Károlyi Árpád — Szilágyi Sándor, 1895. febr. 27. OSzKK Szilágyi lev. — Károlyi javasolta például, hogy nem ártana a II. kötetben Imre 1202-ből való bulláját" akár szövegkép, akár külön mellékletként bemutatni." Károlyi Árpád — Szilágyi Sándor, 1895. máre. 30. Uo.; Ha pedig a Szilágyi által kért megbízást végrehajtotta, azonnal jelentette a szerkesztőnek. „Habsburgi Rudolf azon 1290-diki oklevelét a melyben Magyarországot mint megürült birodalmi hübért fiának Albert osztrák hercegnek adományozza, már lefényképeztettem." Károlyi Árpád —Szilágyi Sándor. 1895. máj. lfl. Uo. 87 „ . . .ejnye, be kutya unalmas, hisz ez forrástanulmány, jaj, jaj 1" Thallóczy Lajos — Szilágyi Sándor, 1895. jan. 30. Uo. 88 Schönherr Gyula —Szilágyi Sándor, к n. OSzKK Levelestár. 88 „Ahhoz a magas tónushoz, a mit Marczali intonál az ő gyönyörű dolgozatában, a Fröhliche valóságos szánalmas gyermekgagyogás" Uo. „A lelketlenségnek hasonló példájával sohasem találkoztam." Szilágyi Sándor — Hodinka Antal. 1895. febr. 13. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, (a továbbiakban MTAK) Ms. 4816/73.
