Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
1070 VÁHADI STERNBERG JÁNOS a pártján van. Feleségüket tehát hátrahagyták mindaddig, míg nagyobb biztonságot nem tudnak nekik nyújtani. Végül szerencsésen átkelve a Dnyeszteren, megérkeztek. Amikor a koczini pasa megtudta, hogy közelednek, 2 napi járóföldre eléjük küldte a koczini lovaskatonák parancsnokát, név szerint Kolcsak agát5 1 egy másik, Koppány nevű agával61 együtt, ós 300 határvidéki lovaskatonát is. Ott voltak az udvari pasák is, akik igen szép sátrakat hoztak, hogy biztosítsák minden főrangú kényelmét; eléjük hozták a pasa konyháját is, minden szükségessel együtt, egyszóval minden kényelmesnek, tisztesnek s elegendőnek bizonyult. A törökökkel együtt eléjük jött Eszterházy gróf is. Amikor pedig Coehinba beértek, mindegyik főúr saját, előkészített vendégházába ment. És mivel Csáky grófnak nem volt elég kényelmes a vendégháza, azon nyomban, az alapoktól kezdve, felépítettek számára egy kényelmes új házat. A pasa tiszteletadásul elküldte hozzájuk saját agáját, aki az ő nevében jókívánatait fejezte ki a főrangú vendégek szerencsés megérkeztén, s tudtukra adta, hogy pihenjék ki útifáradalmaikat, mert a pasa csak azután fog velük találkozni. Ezután intézkedett a pasa a főrangú úrasszonyok elhozatalát illetően is; ők ti. Sulkovia-ban maradtak; megintcsak elküldött egy agát Lengyelországba egy levéllel a konföderált rendek hadimarsalljához, Ludikovski úrhoz, ehhez a nagyon bölcs és nagyon jellemes fórfiúhoz.6 2 Kérte ebben a levélben tőle, hogy a főrangúak családtagjai biztonságban jöhessenek Lengyelországon át Koczinba. A hadimarsall úr adott is nekik útlevelet, úgyhogy a legnagyobb biztonságban érkezhettek meg Koczinba az úrasszonyok. Közben a pasa /nár gyorsfutárt menesztett a nagyvezírhez, jelezve neki a magyar főurak megérkeztét. Ámde még mielőtt megérkezett volna a futár, Pétervárad mellett csata volt a törökök ós a császáriak között, s6 3 ebben a csatában elesett a nagyvezír és megverték a törököket. 12 000 kitűnő janicsár esett el egyébként e csatában a törökök saját bevallása szerint. A császár hadserege Tömösvár alá vonult. Az ottomán portánál zűrzavar támadt, s e zűrzavarban a magyar főrangúak Koczinban maradtak ; miután pedig a császáriak elvették a töröktől Tömösvárt, a csapatok mindkét félnél téli táborba vonultak. Majd megválasztották az új nagyvezírt: Halli pasát;64 ő ugyan nem volt tanult ember, de jámbor, jóságos és szelíd férfiú volt; nemzetiségére nézve arnót, azaz Albániából való. ö Bercsényi urat Drinápolyba hívatta, mert a török császár személyesen ott-telelt a nagy -vezírrel együtt, s az újonnan megszervezendő hadsereggel kapcsolatos rendelkezéseken dolgoztak. Amint Bercsényi megérkezett, néhány napra rá hívták a nagyvezírhez, ki udvariasan fogadta őt, s tárgyaltak is együtt a dolgok további alakulásáról; megbeszélésük ós határozatuk nyomán — amit közösen hoztak meg — egy futár-aga ment Franciaországba, a török császár arannyal, pergamenre írott saját levelét vitte; e levélben a császár Rákóczi fejedelmet, mint Erdély törvényes fejedelmét, meghívta magához, csapatokat ígérve neki, és elegendő pénzt is, de minden egyéb segítséget is, hogy visszaszerezhesse Erdélyt; ezzel az agával együtt ment egy magyar nemes is, aki a magyar belháború idején a fejedelem titkárainak egyike volt,56 annak érdekében, hogy ő saját szavaival is rábeszélje a fejedelmet az eljövetelre. A fejedelem abban az időben Párizstól nem messzire, magányba vonulva élt a kamalduli atyák klastromában, XIV. Lajosnak, a franciák királyának halála után. Miután pedig a fenti követeket elküldötték a fejedelemhez, olyan intézkedés született a magyar főrangúakra vonatkozóan, hogy pénzt kell nekik arra adni, hogy magyar katonaságot toborozhassanak; a főrangú feleségek jöjjenek el Koczinból a Dunán túlra,5 6 s ezután egy számukra kijelölendő városban lakjanak. Közben azonban Forgách grófné még Koczinyban meghalt; a másik úrasszonyt — ti. Bercsényi feleségét — átvitték a Dunán túlra. Eszterházy Antal gróf, miután a pénzt kézhez vette, Koczinyban maradt, hogy Lengyelországban katonákat toborozzon. Forgách és Csáky nem akarták átvenni a pénzt, s nem akartak semmibe sem beleavatkozni addig, míg Rákóczi fejedelem meg nem érkezik; emiatt Bercsényi erősen megneheztelt. Ugyanis, ha Forgách, akinek nagy volt a neve Erdélyben, s közkedvelt ember is volt ott, toborzott volna Erdélyben, bizonyos, hogy sokan beálltak volna hozzá katonának. És valóban: amikor megtudták azt, hogy Forgách és Csáky minden ebbeli ügytől visszavonulnak, gyanússá vált számukra ez a dolog, s otthon maradtak. Forgách pedig azért tartózkodott mindentől, mert látva a törökök súlyos helyzetét, előre látta a legrosszabb véget is, s ezért — ürügyül használva st Kolcsak aga Kolcsak Eliász bég, később khotini parancsnok. Ld. Karácson: i. m. 19., 107., 109.1. Koppány aga kilétét nem sikerült megállapítani. 58 Ismeretlen személy. "1716. aug. 5-én. " Arnavut Halil pasa. "Pápai János. "Értsd: az Aldunától délre.
