Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

KOVACHICH MÁKTON GYÖKGY 101 A magyarázatos szövegközlést — a Corpus Jurisból hiányzó mintegy húsz dekrétum, országgyűlésekre vonatkozó oklevelek, regálisok a kezdetektől az 1790. évi országgyűlés regálisáig — terjedelmes bevezetés előzi meg. Ebből kitűnik mindenekelőtt, hogy Kovachich már felmérte a magyar történelem hozzáférhető kéziratos forrásbázisát — tehát nem a központi hatóságok levéltárait, amelyekben kutatni nincsen módja, hanem a magángyűjteményeket és könyvtárakat. Fő kéziratos forrásai a Ráday-kódex, Bártfa város törvényeket tartalmazó kódexe, a bécsi császári könyvtár egy kódexe, valamint a Hevenesi- és Kaprinay-gyűjtemény; amellett ismeri és felhasználja a korszak forrásközléseit, mint Batthyány Ignác Leges ecclesiastici-ja, Wagner, Pray, Katona kiadványai, végül maga a Corpus Juris. De számbaveszi a bevezetés a kéziratgyűjtemény eket általában is, s mintegy harminc ilyent sorol fel, a nagy püspöki és főúri gyűjtemények mellett Koppi Károly piaristáét, Schwandtnerét, Kéler Gottfriedét, Cornidesét, Jeszenákét, Szirmay Antalét, Fejérváry Károlyét, Benczúr Józsefét és másokét. A bevezetés másik tanulsága, hogy Kovachich rövid idő alatt megvetette lábát a kor tudományos életében, s kiépítette a munkájához nélkülözhetetlen széleskörű kapcsolatokat. Mindenekelőtt Batthyány József érseket sikerült megnyernie: az érsek 1000 forintos adománya teszi lehetővé a mű 'megjelentetését is. De anyagi támogatásban részesíti Kovachich munkáját Verhovácz Miksa zágrábi, Fuchs X. Ferenc nyitrai, Szily János szombathelyi püspök is, néhány címzetes püspök, kanonokok, főurak, köztük viszonylag nagyobb számban — a horvát származású szerző támogatásával bizonyos horvát patriotizmust árulva el — horvát nemesek. A támogatók másik csoportja barátilag mozdítja elő munkáját, másolatok rendelkezésre bocsátásával vagy más módon; ezek főleg piarista tudósok, írók, mint Benyák, Hannulik, Koppi, Simonchicz Ince, s más egyháziak; a néhány világi munkatárs között a szabadkőműves testvér, s már barát Kazinczy neve a legjelentősebb. A műhöz a történeti magyarázó jegyzeteket — neve említése nélkül — az ugyancsak horvát Skerlecz Miklós készítette el. Fényt vet végül a bevezetés arra, hogy Kovachich megtalálta azt a területet, amelyet a magyar tudományosság szolgálatában művelni kíván, s felmérte ennek legfőbb hiányosságait is. A választott terület a történeti magyar közjog. E terület, mondja a bevezetés, eléggé elhanyagolt, forrásaihoz nehéz hozzájutni, s a közjogászok általában fordított módszert használnak: már az alapok lerakása előtt összefoglalásra törekszenek. Holott a források, elsősorban az oklevelek felkutatására van szükség ahhoz, hogy közjogunkkal módszeresen foglalkozhassunk s hogy a vitás jogi kérdéseket eldönthessük. Ahhoz, !iogy a Codex juris publici Hungáriáé in terni et externi, veteris ac recentioris liplomatici megvalósulhasson, számos előmunkálatot kell elvégezni: a még kéziratban levő közjogi érdekű okleveleket, országgyűlési iratokat, törvényeiét összegyűjtve, ezek anyagát a közjog egyes kérdései szerint kellene csoportosítani. Kovachich részletesen ismerteti a tervezett hatalmas munkálat egyes azisait. A nép és az uralkodó, s az ország és a külföld között felmerülő vitás iérdések elintézésére egy Theatrum pacis című kiadványra is szükség lenne, imely a belföldi és külföldi, közjogi érdekű tárgyalásokat lezáró iratoknak országgyűlési határozatok, béke- és szövetségkötések) legalább jegyzékét artalmazhatná. Nem derül ki azonban a Vestigia Comitiorum bevezetéséből — s egyéb datokbólsem —, hogy mi volt, illetve melyek voltak azok a közvetlenül ható