Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
98 V. WINDISCH ÉVA A levéltári anyag központosításának átfogóbb gondolatát II. József veti fel 1786-ban, de a terv ekkor megvalósíthatatlannak látszik. Mindössze két vonatkozásban közeledik a megvalósulás felé: egyik a jogügyi iratok lajstromának megküldése a vármegyéktói a hétszemélyes táblához — ez húsz vármegye részéről történik meg —, a másik a káptalani és hiteleshelyi levéltárak Budára szállításának elrendelése 1789-ben, — ez azonban már nem valósul meg; a néhány, már felszállított levéltár II. József halála után hamarosan visszakerül eredeti helyére.2 0 Ilyen módon a történeti érdekű iratanyag összegyűjtésére irányuló állami kísérlet 1790-re holtpontra érkezett. De nem volt jobb a helyzet a szervezett tudományos forrásgyűjtéssel sem. A jezsuita rend feloszlatása után Pray még folytatja anyaggyűjtő működését, s eléri azt is, hogy a Hevenesi- és Kaprinaygyűjtemények az Egyetemi Könyvtárba kerüljenek, ahol viszonylag szabadon állanak a tudományos kutatás rendelkezésére, — de a gyűjtés szervezett továbbfolytatására a rendi keretek megszűnte után nincsen mód. A pozsonyi evangélikus liceum ekkor már szintén nem képes tudományos szervezői feladatok betöltésére. Ahhoz, hogy a történettudomány a kor színvonalának megfelelően megújulhasson, hogy forrásbázisát lényegesen kiszélesítse, új anyagot, ezen épülő új szintéziseket publikálhasson: meg kellett volna teremteni a forrásgyűjtés és forrásközlés új szervezeti kereteit. Minthogy az egyházi testületek ekkor már nem vállalhattak ebben szerepet, s minthogy a tudományos , társulás gondolata eleven volt: magától adódott a következtetés, hogy e történettudományi feladat megvalósítására tárasaságot kell létrehozni. E körülmények konzekvenciáit a Budán élő Kovachich Márton György vonta le, 1791-ben kibocsátva felhívását egy forrásgyűjtő és forrásközlő tárasaság megszervezésére. Ezzel egyidőben hasonló kezdemények születnek Erdélyben, az Aranka , György által létesített nyelvművelő társaság mellett, annak kiegészítőjeként. 2. Kovachich Márton György, a XVIII. század végi, XIX. század eleji magyar forrásgyűjtés és tudományszervezés legjelentősebb egyénisége 1744-ben Senkvicen született, horvát eredetű, a török elől a XVI. században Pozsony megyébe telepített családból. A szegényes körülmények között élő — feltehetőleg gazdálkodó — Kovachich-család nemesnek tartotta magát, régi nemességét azonban nem tudta elismertetni, s Kovachich Márton György csak több évtizetes tudományos tevékenység után tud új nemességet szerezni. A történettudomány iránti érdeklődést az ugyancsak Senkvicen élő Kolinovich Gábor, a Rákóczi-szabadságharc első történetírója ébreszti fel Kovachichban. Ez az érdeklődés Kovachich nagyszombati egyetemi évei során Kaprinay gyűjteményével s könyvtárával, Pray, Katona működésével való megismerkedés következtében mélyül el. A filozófiai tanulmányok elvégzése után 1765-ben Kov^chibh néhány hónapos utazást tesz Olaszországba, majd teológiát és jogot hallgat, — nehezen találva helyét kora társadalmában és tudományosságában. 1770-ben már az újonnan felállított politico-camerale tanszéken hallgatja a politikai és pénzügyi ismereteket Sonnenfels szellemében 20 Föglein Antal : A vármegyei levéltárak II. József korában. Levéltári Közlemények, 1958. 83—102. 1.
