Századok – 1968

Közlemények - Földes Éva: Művelődéstörténeti és történelem-pszichológiai problémák Robert Mandrou munkásságában. 1026

KÖZLEMÉNYEK Földes Éva: Művelődéstörténeti és történelem-pszichológiai problémák Robert Mandrou munkásságában Az utóbbi években marxista történetírásunk mind nagyobb érdeklődéssel fordul a kultúrtörténet problémái felé. Ezt bizonyítja — többek között — a Magyar Történelmi Társulat 1966-os, e tárgykört sokoldalúan vizsgáló kecskeméti vándorgyűlése, ezt a Társulat jubileumi ülésszakának ilyen tárgyú előadása, hozzászólásai. E kétségtelen pozitívumok mellett — s annak ellenére, hogy az Akadémia Elnöksége az I. és II. Osztály közös feladatául jelölte ki a kultúrtörténet gondozását — még mindig váratnak magukra a téma fontosságának megfelelő eredmények s az igen kevés kivételtől eltekintve, a kultúrhistória általában, szinte már megszokottan, főleg a hiánylistákon szerepel. Ennek oka természetesen korántsem a közöny vagy érdektelenség, nem a kérdéskör sokoldalú jelentőségének fel nem ismerése, vagy esetleg a társadalmi érdeklődés hiánya. Hiszen — többek között — már a kecskeméti vándorgyűlés is megmutatta, milyen sürgető igényként merül fel a kultúrtörténet problémája a történelemoktatásban és a történelemtanárok milyen nagymértékben igénylik ezen a téren is a kutatók segítségét. A viták során az is világossá vált, hogy a marxista értelemben felfogott kultúrtörténet nem a művelődés egyes részterületei összeillesztéséből, egymás mellé állításából alakul ki, hanem olyan szintézis, amely a kultúra marxista fogalmába tartozó valamennyi tényező közös alapjait világítva meg, állítja azokat összefüggésbe a fejlődés egészével s történeti fejlődésük sajátosságait magasabb szinten általánosítja. Ez az egyedül helyes koncepció azonban számos problémát vet fel, amelyek részben az alapismeretek kidolgozása körüli olyan hiányosságokra utalnak, mint amilyen például a mindenkori uralkodó kultúra tartalmi problémáira is kiterjedő és az ismeretek átszármaztatását alapvető funkciójának tekintő nevelés- és oktatástörténet; emellett, ezzel szoros egységben, a szélesen értelmezett népi művelődés történetének feldolgozása. De híjával vagyunk, vagy csak igen kevéssé rendelkezünk olyan történelmi-pszichológiai ismeretekkel, amelyek az átfogó szintézis szempontjából — ma már ez is világos — alapvetően, elengedhetetlenül fontosak. Kétségtelen, hogy a történelmi pszichológia fogalma csakúgy, mint a vizsgálandó terület, valamint a feltárásához használható módszerek kérdése, több vonatkozásban tisztázatlan. Bennünket elsősorban az érdekel, hogy menynyiben segíthet a történelmi szintézis, benne az átfogó igényű művelődéstörténet marxista koncepciójának gazdagításához. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben találkozhatunk ilyenirányban végzett marxista elvi alapozású kísérlettel, kutatásokkal. (B. F. Porsnyev mellett utalunk E. J. Hobsbawm és Ch. Hill ilyen természetű vizsgálódásaira, írásaira.)