Századok – 1968

Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991

1008 BAKSAY ZOLTÁN gok nemzeti felszabadító mozgalmának megerősödéséhez, a Németország vezette blokk bomlási folyamatának megindulásához vezettek. Belpolitikában pedig azt eredményezték, hogy a dolgozó tömegek előtt feltárultak a háború borzalmai és a legtöbb ember előtt nyilvánvalóvá vált a háborús politika csődje. A dolgozók megismerték a frontok valóságos helyzetét, és a továbbiakban már nem igen hittek a haditudósításokban. A háború menetében bekövetkezett változás a magyar uralkodó osztályokat politikájuk változtatására kényszerítette. A sajtóban elhallgattak a németek dicsőítésével és megkezdődtek a mentegetőzések. Egyidejűleg működésbe léptek az uralkodó osztályok angol—amerikai orientációs körei. A háborút azonban továbbfolytatták, sőt gazdaságilag méginkább kiszolgálták Németországot. A Kállay-kormánv кülpolitikájának lényege: a fasiszta hadsereg oldalán harcolni mindaddig, amíg várakozásuk szerint az angol-amerikai csapatok meg nem szállják Magyarországot. Olaszország 1943 szeptemberében bekövetkezett kapitulációját megelőzően a magyar kormány is erőteljesebb lépésekre szánta el magát. Augusztusban titkos fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek és, szeptember 9-én ugyancsak titokban előzetes fegyverszüneti megállapodást kötöttek. Vállalták, hogy Magyarország feltétel nélkül kapitulál Anglia és az Egyesült Államok előtt, de a megállapodást nem hozzák előbb nyilvánosságra, csak amikor az angol -amerikai csapatok a határt elérik. Az előzetes megállapodás értelmében Magyarország kötelezte magát, hogy csökkenti a gazdasági és katonai együttműködést Németországgal, és ellenáll minden német megszállási kísérletnek. A megállapodást a magyar uralkodó osztályok nem tartották be. A háborúból való kiugrás végrehajtására létrehozták ugyan mindenféle irodákat, de valójában térdet-fejet hajtottak Németország előtt. Fokozták a kivitelt és a hadiszállításokat. Belpolitikájában is kettősség jellemezte a kormány politikáját. Egyrészt fokozta a terrort a kommunista mozgalom és a munkás-paraszt tömegek ellen, másrészt szabadabb tevékenységet engedett a legális ellenzéki pártoknak abból a célból, hogy a függetlenségi mozgalom jobb szárnyát leszakítva, a kormány mellé állítsa. E politika következtében az eddigieknél nagyobb szerepet kapott a Független Kisgazda Párt, amelyen keresztül a kormány a parasztságot akarta megnyerni a rendszer számára. Ezenkívül a nyugati hatalmak felé tett lépések belső alátámasztására is fel kívánta használni a legális ellenzéki pártokat. A megváltozott politikai helyzetben 1943 szeptemberében a Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazda Párt szövetséget kötött. A szövetségnek volt németellenes tartalma is, de a két párt jobbszárnya nem kívánta a Horthy-rendszer megdöntését. Ugyanakkor a két párt szövetségének volt egy olyan törekvése is, hogy a Kommunista Pártot kirekesszék a háborúellenes mozgalomból és annak vezetéséből. E törekvést a kormány is támogatta, a burzsoá befolyást igyekezett erősíteni a népfrontmozgalomban. A Kommunista Párt munkája viszont arra irányult, hogy a mozgalom lépjen till a legális kereteken és illegális harci mozgalommá épüljön ki. 1943 elején a Kommunisták Magyarországi Pártja az elért sikerek ellenére is nehéz helyzetbe került. A nagymérvű letartóztatások a baloldali munkások és szakszervezeti funkcionáriusok munkaszolgálatra történő behívása hátrányosan befolyásolta a kommunisták tevékenységének hatékonyságát. A kormány új, módosított belpolitikája következtében a párt kapcsolata a legális