Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
1006 BAKSAY ZOLTÁN köztársaság kivívásában, most pedig Csepelről kell kiindulni egy akciónak, mely a párt megszüntetését célozza.6 4 1941 folyamán a tömegek között alulról kifejlődött munkás-egységfront hatására a baloldali szociáldemokrata vezetők is magukévá tették a munkásegység és a demokratikus nemzeti egység politikáját. Ennek bizonysága volt a „Népszava" karácsonyi száma, mely kiállt a munkásegységért, a munkásparaszt szövetségért és a nemzeti függetlenségért történő összefogásért. 1942 januárjában az előző évben elért eredmények alapján a kommunisták memorandumot juttattak el az SzDP baloldali vezetőihez, melyben a két munkáspárt közös akcióját javasolták. A kommunisták a munkás-paraszt tömegek szervezését, nagyobb tüntetések és szabotázsakciók végrehajtását javasolták. Az SzDP baloldali vezetői elfogadták a memorandumot az együttműködés alapjául, de a közös szabotázsakciókat és a két párt közös bizottságának létrehozását nem. A KMP sikeres harcát mutatta az illegális központi lap, a „Szabad Nép" kiadása, a Magyar Történelmi Emlékbizottság megszervezése, mely a németellenes politikusokat, írókat, mővészeket és más közéleti személyiségeket tömörítette. A csepeli baloldali munkások a kommunisták vezetésével 1942-ben is sikeresen folytatták — részben központi irányítással— az 1941-ben megkezdett harcot, melyen a központi irányítás jelei is megtalálhatók voltak. A baloldali és kommunista munkások agitációja elsősorban az ifjúság körében volt sikeres. Annak ellenére, hogy a honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a leventék politikai pártnak, szakszervezetnek nem lehettek tagjai és ezek helyiségeit nem látogathatják, a leventeköteles ifjúság tömegesen látogatta a Munkás Otthont. 1942. március 15-e alkalmából pedig nagyon sok levente hordta a Magyar Történelmi Emlékbizottság által kiadott Petőfi jelvényt, amely a jobboldali politikusok szerint „inkább Lenin ifjúkori képmását mutatta".6 5 A csepeli kommunistáknak az ifjúság között végzett felvilágosító munkájának lehet betudni azt is, hogy a munkásfiatalok feltűnő mértékben szabotálták a leventefoglalkozásokat. Emiatt a csepeli kapitányság büntetőbírója tömeges elmarasztaló ítéletet hozott 1942-ben a leventék ellen.6 6 A csepeli szociáldemokrata és szervezett munkások a rendszer elleni néma tüntetésre, a Szovjetunió melletti szimpátia-tüntetésre használták ki egyik társuk temetését. A temetésre ugyanis a munkások sarló-kalapácsos vörös lobogó alatt vonultak fel a csepeli úri társadalom nem kis megrökönyödésére. A „Csepeli Őrszem", a csepeli fasiszták sajtóorgánuma a zászlóvivők internálását, a lobogó elkobzását és elégetését követelte.6 7 Az év végén, annak ellenére, hogy a Kommunista Pártot a nagyarányú letartóztatások és Rózsa Ferenc, valamint Schőnherz Zoltán elvesztése révén súlyos veszteség érte, Csepelen nagyarányú röpiratszóró kampányt szerveztek a kommunisták. November közepén és december 2-án a WM-gyár közelében és a Királyerdőn a röpiratok százait szórták el. A röplapok leleplezték a kormány terror-politikáját, felemelték szavukat a háború ellen, követelték Ma-64 Csepeli Őrszem,'1941. júl. H).^Történelmi parancs, — Csepeli Újság, 1941. dec. 25. A Munkásotthonok kisajátítása és a Szakszervezetek kizárása. 05 Csepeli Újság, 1942. júl. 24. Olvasóé a szó. A Petőfi jelvényes leventékről. 68 Csepeli Őrszem, 1942 aug. 7. Heti krónika 67 Csepeli őrszem, 1942. júl. 10. Sarló-kalapácsos vöröslobogó egy temetésen.
