Századok – 1968

Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991

A CSEPELI -MUNKÁSSÁG HARCA MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT 1001 Származás és átöröklés. Az új magyar levente eszmény stb."4

1

Ennek a tanfolyamnak sem volt sok munkás hallgatója, inkább az értelmiség látogatta. 1942-ben a „szabadegyetem" záróünnepélyén a gyár kulturális és szociális osztályának vezetője is elismerte, hogy,, nem minden úgy ment, ahogy programjában szerette volna", ezért a „mostoha viszonyokat" okolta.4

2 A nők befolyásolása és a Szociáldemokrata Párt nőmozgalmának ellensúlyozására Weiss Edit bárónő létrehozta Csepelen a „női munkásotthont". Itt a nők szabni-varrni, gép- és gyorsírni tanultak, énekszámokat, szavalatokat és magyar táncokat tanultak be. Ezenkívül a helyi jobboldali politikusok „kiválóságai" tartottak politikai-ideológiai jellegű előadásokat. Hogy milyen eredményt ért el ez a mozgalom, azt forrás hiányában nem tudjuk megállapítani.43 Csepelen a háború utolsó éveiben a munkásifjúság megnyerése céljából a pedagógusok kezdeményezésére gimnáziumi előkészítőket és esti gimnáziumot szerveztek. Ezek állami segítség nélkül működtek, a hallgatók tandíjából tartották fenn magukat. Beiratkozhatott minden fiatalember, aki polgári iskolai végzettséggel rendelkezett.4

4 Műveltségi monopóliumát azonban Csepelen sem adta fel az uralkodó osztály. A tanfolyam és gimnázium elvégzésének lehetősége csak porhintés volt a munkások szemébe. Villámhárítónak használták a munkásifjúság mérhetetlen tanulási vágyának levezetésére. Az előkészítőt ugyanis a munkásifjúság egy része még csak nagy nehézségek árán megfizette, bár itt is óriási volt a lemorzsolódás, 1943-ban pl. 42 fővel indultak és mindössze 20-an vágtak neki a különbözeti vizsgának.4

5

A gimnáziumi tandíjat azonban már csak egyes munkásarisztokrata vagy több keresővel rendelkező családok gyermekei tudták megfizetni. A többi munkásfiatal egyszerűen képtelen volt a gimnázium elvégzéséhez szükséges költségeket előteremteni. A beiratási díj ugyanis 20 pengő volt, a tandíj havi 30 pengő, a vizsgadíj 200 pengő volt, tehát egy osztály elvégzése kb. 500 pengőbe, az érettségi 2000 pengőbe került. Ez havi 80 pengő törlesztést jelentett, amit a 150 — 200 pengős keresetek mellett lehetetlen volt egy munkásnak megfizetni.4

6

Hiszen Csepelen annyira nagy volt a szegénység és a munkások annyira nem tudtak a művelődésükre pénzt áldozni, hogy 1944-ben a könyvnapon mindössze 300 könyv kelt el Csepelen.47 Hogyan tudott volna a munkás havi 80 pengőt iskoláztatására fordítani. Valójában a gimnázium elvégzése a havi 80 pengőnél is többe került, mert ez csak a vizsga és tandíj, de hol vannak még a könyvek, tanszerek. Egy csepeli „középpolgár" apa kiszámította, hogy fia egyetlen gimnáziumi esztendőben 2042.80 pengőjébe került. Ebbe beleszámította a különórákra és a nyelvtanulásra fordított költséget is. A nyolc gimnázium elvégzése, vagyis az érettségi megszerzése pedig 16.984 pengőbe került. Ez az összeg maximális számítást tartalmaz, nem tükrözi, hogy volt tandíjkedvezmény, sőt mentesség is. De mindezt leszámítva is a tandíj és a tanulással járó költségek nagyon magasak voltak, a munkások többsége nem tudta megfizetni. Hiszen ennek 41

Csepeli Újság, 1942. ápr. 9. WM-gyári tanfolyamok. *- Csepeli Újság, 1942. máj. 21. Záróünnepély. 43

Csepeli Őrszem, 1943. febr. 26. Női munkásotthon. 44

Csepeli Őrszem, 1943. jan. 1. Gimnáziumi tanfolyam munkások részére. «Uo. 46

Csepeli őrszem, 1943. márc. 5. A munkásifjúság problémája. 47

Csepeli Őrszem, 1944. jún. 9. Csepeli Távirati Iroda jelentése.