Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
994 BAKSAY ZOLTÁN A háború utolsó éveiben tovább súlyosbodott a helyzet a közellátás területén. Minden fontosabb élelmiszert jegyre adtak. Fejadagot állapítottak meg a babra és borsóra is. Érzékenyen érintette a csepeli dolgozókat a petróleum fejadag alacsony volta is. A munkáscsaládok nagy része ugyanis a vacsora és ebéd melegítésére petróleumfőzőt használt, mert a tüzelő hiánycikk volt és rendkívül drága. Nem engedhették meg maguknak, hogy melegebb időben ételmelegítés céljából tüzet rakjanak.1 2 A zsír után eltűnt az üzletekből a hús is, kolbászfélét csak jegyre lehetett kapni, szalonna egyáltalán nem volt, tejet csak a gyermekek, betegek és öregek kaptak jegyre. Akadozott a tüzelőellátás, és a műrostos ruha meg a papírtalpú bakancs nem sokáig bírta az igénybevételt az olajos, vasszilánkos műhelyekben.1 3 A rossz közellátást az élelmiszer- és csemegekereskedők Csepelen is alaposan kihasználták .Valósággal tombolt a feketepiac. Az élelmiszereket 4-5-szörös vagy még ennél is többszörös áron árusították. Például császárhúst feketén 10 dkg-ként 4,40 P-ért, rendes árának 4 —5-szőröséért, a juhtúrót 10 dekánként 1,50 P-ért, árának háromszorosáért, a disznósajtot 1 P-ért, hurka kilóját 3,60 P-ért árusították. Egy pár rántani való csirke 50 pengő volt a csepeli piacon. Eltűnt a hal is, amikor rögzítették az árát. Ugyanilyen drága volt a gyümölcs is, lkg almát 4 pengőért, a szőlőt 8 — 10 P-ért, a dinnyét 1,20 P-ért árusították. A munkások teljesenki voltak szolgáltatva a feketepiacnak. Ha nem akartak az éhségtől szenvedve dolgozni, kénytelenek voltak a magas feketepiaci árat megfizetni.1 4 A csepeli gyár katonai parancsnoksága és a gyár igazgatósága a haditermelés zavartalanságának biztosítása érdekében rendszeresen juttatott a munkásoknak bizonyos minimális mennyiségű élelmiszert, tüzelőt és ruházati cikket. Minden hadiüzemben dolgozó munkás kapott délben egy tál meleg ételt. Rendszeresen kapott továbbá zsírt, sertéshúst, füstölt szalonnát. A gyárban kapott élelmiszeradagok nagyságára egyedül a füstölt szalonna járandóságból következtethetünk, mely havonta 50 dkg volt, tehát elég kevés, de kétségtelen, hogy a gyár vezetősége ezzel az akciójával könnyített a munkásháztartások gondjain.1 5 Az élelmiszeren kívül a gyár vezetősége a munkásokat bizonyos menynyiségű iparcikkekkel is ellátta. 1943-ban például a gyár 25 000 pár bakancsot, 5000 pár női cipőt, 16 000 férfi-inget, 465 női kabátot, 1500 pongyolát, 160 férfi öltönyt, 600 garnitúra kerékpárgumit, 45 000 kg zománcedényt és fejenként 5 mázsa tűzifát biztosított a munkások részére. Az iparcikkekért és a tüzelőért rendes kereskedői árat kellett a munkásoknak fizetni, sőt egyes esetekben még többet is.1 6 A gyári iparcikk ellátásra ugyanazt mondhatjuk, mint az élelmiszerre, a közel 40 ezer főt számláló munkásgárdához viszonyítva nem volt kielégítő és csak a munkások gondjait csökkentette, de az ellátásban mutatkozó nehézségeket megoldani nem tudta. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a háború időszakában a csepeli munkások életszínvonala le-18 Csepeli Újság, 1941. febr. 27. Az elöljáróság sertésvásárlással enyhítette a zsírhiányt. Csepeli őrszem, 1944. szept. 29. A gyár munkásai és a kenyér mellé való. Népszava, 1941. ápr. 1. Csepel dolgozói a munkás háztartások panaszairól. 13 Csepeli Újság, 1941. máj. 1. Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür ! Kegyelmes Urunk! Csepeli Őrszem, 1944. szept. 29. A gyár munkásai és a kenyér mellé való. 14 Uo. Csepeli Őrszem, 1941. szept. 20. Az áruzsora. 15 Csepeli őrszem, 1943. okt. 30. Egység a hadiüzemben. ie Uo.
