Századok – 1967

Tanulmányok - Jemnitz János: Az 1917. évi orosz forradalmak és az európai szocialista munkásmozgalom 917

Jemnitz János: Az 1917. évi orosz forradalmak és az európai szocialista munkásmozgalom A februári forradalom nyugat-európai szocialista visszhangja Európa szocialistái félévszázadon át várták, remélték a cári rendszer összeomlását, de a nyugati nagy polgári demokráciák szocialista pártjait a februári forradalom végül mégis váratlanul érte. Oroszországot illetően az angol, francia és belga szocialisták 1916 telén inkább csak attól tartottak, hogy a cári kormányzatban a néniét különbéke hívei kerekednek felül, s ők a Nyugaton magukra maradnak, egyedül kell kivívniuk a „végső győzelmet". A februári forradalom győzelme után átmenetileg fellélegeztek, de csakhamar tapasztalniuk kellett, hogy újfajta erők szabadultak el Oroszországban. A francia és angol pártvezetők a forradalom győzelmének másnapján mindenesetre sietve ünnepélyes nyilatkozatokat adtak ki, amelyekben üdvözölték a „demokrácia diadalát" Oroszországban. Ehhez azonban mindjárt az első napokban hozzáfűzték azt a reményüket, hogy a felszabadult orosz nép velük karöltve fogja ezután elhozni Európa népeinek a szabadságot. A francia szocialista parlamenti frakció nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a francia forradalomhoz hasonlóan az orosz is megvalósította a parlamentáris rendszert, s ezzel együtt az orosz nép kezébe adta védelmének ügyét, miközben megteremtette az orosz nép egységét is. E felhívásban a francia szocialisták egyúttal Németország és Ausztria-Magyarország proletariátusát is felhívták, hogy „kövessék az orosz példát".1 A CGT vezetősége ugyancsak távirati üdvözletet küldött az orosz proletariátusnak, de ezt nem a Pétervári Szovjetnek címezte, hanem a szakszervezeti szövetség azon vezetőinek, akik korábban a cári kormány háborús erőfeszítéseit is támogatták. A táviratban a CGT nevében Jouhaux üdvözölte az orosz szabadságot, majd ehhez hozzáfűzte: „A CGT forrón kívánja, hogy elérkezzék a népek találkozásának órája és hogy a nagy példát a központi hatalmak proletariátusa is kövesse."2 Mind a szocialista párt, mind a CGT távirata azonos jegyeket viselt magán. Üdvözölték ugyan a forradalmat, de ehhez kettős refleksziót fűztek: az orosz katonák küzdjenek a fronton tovább, másfelől pedig a német és osztrák proletariátusnak kell csak az orosz példát követnie. Az orosz forradalomtól tehát megtagadták az egyetemes proletár-szocialista törekvéseket, másfelől dezavuálni igyekeztek saját tömegeik szemében a Pétervári Munkástanács nagy visszhangot verő békefelhívását — mint aminek a megvalósítása egyelőre „sajnos" nem aktuális. 1 l'Union des Métaux, 1917. febr. — máj. 2 Uo.