Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
84 SZEKERES JÓZSEF csupán 11 napi szükségletre volt elegendő. A hadiüzemek készletei is a rendeletekben előírt hatheti mennyiség helyett csupán 2 — 3 napra biztosították az üzemek menetét.5 A kormány szociálpolitikája a második világháború előtt 1939-ben, a második világháborút közvetlenül megelőző hónapokban a magyar szénbányászok életviszonyai valamelyest javultak a korábbi évek állapotaihoz képest. A Teleki-kormány területszerző terveihez elengedhetetlenül szükséges volt a szociális feszültség csökkentése, az osztályharc leszerelése és a munkásosztály nyugalmának biztosítása. Ezért, ha kényszeredetten is, hozzáláttak a még Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt életrehívott un. legkisebb-munkabér megállapító bizottságok működésének nagyobbmérvű gyakorlati beindításához. Gömbös és csoportja csak demagógiának, az egyes tőkés csoportokat fenyegető Damokles kardjának szánta szociális reformprogramját. Különösen a munkabérmegállapító bizottságok életrehívásáról intézkedő törvény tekinthető ilyennek, hiszen alkalmazására alig került sor, legfeljebb egyes jelentéktelen vidéki kisiparos mesterek kirívó munkásnyúzásának mérséklésére használták. Ilyen szórványos esetektől eltekintve csak röviddel a második világháború előtt került újból napirendre a törvényes bérmegállapítás. 1937 nyarán, tehát több mint két évvel a Gömbös-féle 6600/1935 ME. sz. rendelet meghozatala után a munkásság 15%-ának rendezték csak úgy-ahogy a munkabérét, és csupán a munkások 18%-ának biztosították törvényes úton a napi 8 órai munkaidőt. A bányamunkásságra sem a legkisebb-munkabér megállapítása, sem a munkaidőszabályozás nem terjedt ki, azzal az indokolással, hogy a kormány majd más eszközökkel biztosítja szabályozó szerepét a szénbányászati munkaviszonyok terén.® Hiába született meg tehát a 6600/1935. M. E. sz. rendelet, hiába adta meg a kormánynak a felhatalmazást a képviselőház 33-as bizottsága a munkáskérdés törvényes úton történő szabályozásához, újabb két év telt el, míg megszületett az 1937. évi XXI. tc. a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról. Ez a törvény sem lépett azonnal hatályba, mert végrehajtási utasítását csak 1938-ban adta ki az Iparügyi Minisztérium. A többéves huzavonából látható, hogy a kormánynak egyáltalában nem volt sem sürgős, sem pedig könnyű a munkásügyeknek ez a szerény mértékű rendezése. Teleki Pál és kormánya úgy vélte, hogy valamit tenni kell ezen a téren: mégis az előzőkben ismertetett jogszabályokon túl, újabb rendeletek útján kell biztosítani az elégséges jogi alapot a munkáskérdésnek a nemzetközi feszültség növekedése megkívánta rendezésére. Ezért 12 212/1939. M. E. sz. alatt újabb rendeletet hoztak, amelynek alapján a szakminiszterek felhatalmazást nyertek a tárcájuk területéhez tartozó üzemeknél a minimális munkabérek megállapítására. A munkásügyek rendezését sürgette a nyilaspártok nagyméretű előretörése is. A szélsőjobboldali pártok demagóg vezetői, akiknek a hatalom 6 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban OL.) Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. iratai. Igazgatósági ülésjegyzőkönyvek. 1941. máro. 8-i ülés. e Petneházy Antal államtitkár előadása a Mérnökpolitikai Társaság ülésén. Bányászati és Kohászati Lapok, 1937. febr. 15.
