Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
908 HAJDU TIBOR. felbomlása vitássá tette a Dunántúl nyugati szegélyének hovatartozását. 210 Az osztrák Ideiglenes Alkotmányozó Nemzetgyűlés november 22-i nyilatkozatában magának követelte az ún. Nyugat-Magyarországot, amely Ausztria és főleg Bécs élelmezése szempontjából is igen fontos volt. A jobboldali pártok azért kardoskodtak, hogy szállják meg akár erőszakkal is a mai Burgenlandnál valamivel nagyobb területet, agitációjukkal szerették volna kirobbantani a Bécshez húzó árutermelő német parasztgazdák felkelését. Az osztrák szociáldemokraták szintén programjukba vette к Nyugat-Magyarország megszerzését, de ezt népszavazással vagy diplomáciai úton akarták elérni.211 A vitát a szociáldemokraták javára döntötte el, hogy Ausztria helyzete nem engedte meg a fegyveres fellépést s a gyér magyar élelmiszerszállítmányok elmaradását sem kockáztathatta meg. Nem véletlen, hogy három nappal a mérsékelt osztrák nyilatkozat elhangzása után kötötték meg az Ausztria számára is igen előnyös magyar—osztrák áruszállítási szerződést.212 A gazdasági és politikai kapcsolatok a szomszéd államok közül továbbra is Ausztriával voltak a legintenzívebbek. Harrer Budapestre rendelése után Charmant Oszkár lett a bécsi követ, a diplomáciai érintkezés azonban nem korlátozódott az ő személyére. Miniszterek, pártvezérek jártak sorra, egymás után Bécsbe. A kapcsolat Ausztriával, ha nem is volt jónak nevezhető, jobban alakult, mint a szomszéd országok bármelyikével. A határkérdés, az eltérő gazdasági, kereskedelmi érdekek, a közös vagyon felosztásának, a közös pénzrendszer likvidálásának bonyolult problémái így is növelték az ellentéteket. A külügy- és hadügyminisztérium közös likvidációs bizottságot hozott létre Bécsben a „közös ügyek" felszámolására. November közepén Bécsben értekezletet tartottak a közös intézmények felszámolásáról. Itt Magyarországot Diner és Harrer, Ausztriát Otto Bauer, Csehszlovákiát Tusar képviselte.218 A kereskedelmi együttműködés is kialakult, 1918. november 5-től a Berinkeykormány bukásáig mintegy 15 gazdasági, kereskedelmi, államközi szerződést kötöttek.21 4 Magyarország elsősorban élelmiszert szállított, cserébe papírt, fémeket, bőrt, textilt, vegyszereket és más iparcikkeket importált. A magyar fél szorgalmazta a szénvásárlást, de Ausztria maga is szénhiánnyal küzdött. Voltak kereskedelmi megállapodások helyi szervek (pl. Sopron és Wiener-Neustadt) között,215 egyre nagyobb méreteket öltött a határmenti csempészet, amit — tekintettel az áruhiányra — mindkét állam elnézően kezelt. Nyugat-Magyarországon a magyar kormány az autonómia és más német követelések gyors megadásával erősíthette volna a magyar államközösség megcsappant vonzerejét. A kormány azonban csak három hónapos huzavona után 1919 január végén adta ki „a magyarországi német nép önrendelkezési jogáról" szóló néptörvényt. Hogy miért ilyen későn, arra választ ad a törvényt elfogadó minisztertanács jegyzőkönyve: Buza Barna, aki a leghangosabban képviselte a kormányban a nacionalizmust Bartháék kiválása után,2 1 ® ellenezte a német autonómia megadását, túlzottnak nevezve a törvény mintaképéül 210 G. Soós: i. m. 6. 1. 211 Gábor Sándorné: i. m. 2,2 G. Soós: i. m. 10. 1. 213 Világ, 1918. nov. 16. 211 Gábor Sándorné: i. m. HL fej. 215 Uo. 216 Nézeteinek kifejtését ld. Buza Barna: Magyarország igaza. Bpest. 1919.
