Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
896 HAJ DU TIBOR magyar dolgozóktól való elszigeteltségük, idegenségük azonban alig tett lehetővé számukra mást, mint a menekülést vagy a passzív rezisztenciát. A magyar nemzeti gondolat „legtisztábban" a parasztságban élt: a nemzeti függetlenség óhaja nem azonosult a nemzeti elnyomás igényével. Ezért a forradalom napjaiban a paraszti érdekközösség áttörte a nemzeti előítéletek falát. A forradalom első hetei után a kormányok nacionalista politikájának megfelelően s a megszállás tapasztalatai nyomán fellobbant a nacionalizmus az elszakadt vidékek magyar parasztságában is. Szervezetlenségük, tagoltságuk és a háborús fáradtság, nem utolsó sorban pedig bizalmatlanságuk az urak és az urakra támaszkodó kormány iránt, útját állta, hogy a nemzeti érzés helyi összecsapásokon túlnövő mozgalommá szélesedjék. Nagyrészt a parasztságon múlott, hogy csődöt mondott az 1919 elején megindult toborzás, öt hét után a kívánt 70 000 helyett csak 5000 újonc jelentkezett.145 Nagyon kevés parasztlegény volt hajlandó katonasorral felcserélni a szülőfalujában maradást és vele a várható kisebbségi sorsot. A hídvégardói (ma: Borsod megye, edelényi járás) lelkész emlékezése szerint, mikor a faluban megjelent a főszolgabíró, ,,hogy a csehek ellen a leszerelt katonákat önkéntes belépésre felszólítsa . . . három úri emberen kívül senki sem volt hajlandó a csehek ellen harcba menni. Azt mondták: „eddig harcolt a paraszt meg a cigánv, most menjenek az urak s akik itthon voltak !"146 A munkásság helyzetét befolyásolta a nemzeti hovatartozás a legkisebb mértékben. Munkát mindenütt kaptak, a nemzeti elnyomás az egyén számára sokkal kevesebbet jelentett városon, mint falun, jobban el is mosódtak a nemzetiségi határok, a különböző nemzetiségű munkások együtt dolgoztak s nem egymással volt számadásuk. Ha a munkásmozgalom internacionalizmusa sértetlen marad a háborúban, a munkásság többet tehetett volna a nemzeti ellentétek csökkentésére. A sorsközösség és a szocialista ideológia egy táborban tartották a különböző nyelven beszélő munkások többségét. A munkásság szállt szembe a megszálló hadseregekkel, nem „magyar érzésből", mint azt a korabeli magyar sajtó hirdette, hanem a forradalomban szerzett jogai védelmére. Az, hogy egyes szociáldemokrata vezetők, Róth Ottó a Bánátban vagy Vincze Sándor Erdélyben, a magyar nemzeti törekvések szolgálatába próbálták állítani a munkásságot — mint Elu er ás és társai a másik oldalon — .gyengítette a munkásmozgalom egységét, de eredeti célján nem változtatott. Átmenetileg, mivel a szociáldemokraták mindkét oldalon az antant kegyeit keresték, s a kommunista szervezetek gyengék voltak még — a volt nemzetiségi munkások egy része is a burzsoá nacionalizmus hálójába került. A magyar munkásságot ettől legalább megóvta Jászi külpolitikájának nyilvánvaló csődje. Az integritás és vele a magyar nemzeti egység politikája az új év beköszöntésekor elvesztette talaját. A nagytőke urai levonták a konzekvenciát: ha a nemzetiségi területek elszakadnak, „a gazdasági imperializmus álláspontjára kell helyezkednünk, minek gazdasági szervezeteink amúgy is megfelelnek".14 7 A földjüket és hatalmukat féltő nagybirtokosok már nehezebben követhették ezt a mozgékony álláspontot. A számukra túl radikális Jászi támogatása ezzel értelmét is vesztette: ennek a felismerésnek nagy része volt a Károlyi-párt kettéválásában és a kormányválságban. 115 Böhm: i. m. 211. 1. 146 PI. Arch. 605. fond 2/12. 147 Reiss Jenő felszólalása a Külügyminisztériumban a béketárgyalások előkészítésére tartott megbeszélésen, 1919 elején. A magyar nacionalizmus kialakulása . . . 255. 1 .
