Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 887 közölte: mint az antant által elismert hadviselő félnek, joguk van megszállni a fegyverszünet szerint a stratégiailag fontos pontokat. Ugyanakkor, nem alap nélkül, hivatkozott a közrend felbomlására Szlovákiában. A magyar kormány újabb tiltakozásában — kezdeti katonai sikerein felbuzdulva — kinyilatkoztatta, hogy nem ismeri el a szlovák népakarat megnyilvánulásának a túrócszentmártoni deklarációt, mert nem előzte meg népszavazás.9 5 Furcsa álláspont volt ez: hiszen a magyar kormányt is forradalom segítette hatalomra, s a Magyar Nemzeti Tanács éppúgy a spontán megnyilvánuló népakaratra apellált, mint a szlovák. A harcok, anélkül, hogy valamit eldöntöttek volna, mindkét oldalon felszították a nacionalizmust.9 6 A szlovák burzsoázia ennek ellenére is kénytelen volt együttműködni a magyar nemzetőrségekkel a parasztmozgalmak megfékezésére. Sőt Budapestre küldte november végén egyik legtekintélyesebb vezetőjét, Hodza Milánt, puhatolózni: milyen engedményekre hajlandó a magyar kormány az integritás érdekében. Hodza tárgyalásai teljes kudarccal végződtek. Átmenetileg beérte volna a széles körű autonómiával (azt nyíltan megmondta, hogy végleges megoldásnak csak az egységes Csehszlovákiát tekinti),9 7 s talán meg is egyezik Jászival, ha a Károlyi-párt többsége nem sokallja még Jászi óvatos ígéreteit is.98 A forradalom óta először felharsanó soviniszta uszítás kórusától kísérve,9 9 Lovászy és Nagy Ferenc miniszterek elleneztek mindenféle autonómiát, Berinkey aggályoskodott, Búza és Batthyány csupán Nyugat-Szlovákiának kívánt autonómiát adni. Jász it csak az SzDP és Károlyi határozott támogatása mentette meg a bukástól. Az erdélyi románság igen erős nemzeti mozgalma a román hadsereg megjelenése előtt is bizonytalanná tette a magyar kormány uralmát. A falvakban a hatalom már november elején teljesen kicsúszott a közigazgatás kezéből, s még a városokban is csak a román nemzeti tanácsok segítségével volt fenntartható. A román vezetők, maguk is félve az „anarchiától", igyekeztek korlátozni a tömegmozgalmakat és ennyiben néhány hétig erősítették a magyar kormányt.100 Kezdettől fogva visszautasítottak azonban minden olyan ajánlatot, miniszteri vagy főispáni pozíciók vállalására stb., ami Magyarország integritásának akár közvetett elismerését jelenthette. November 9-én, azon a napon, mikor Románia formálisan hadat üzent Németországnak, a magyarországi és erdélyi románok Aradon működő Nemzeti Tanácsa memorandumot intézett a kormányhoz. „Az események rohamos fejlődése folytán azon meggyőződésre jutottunk, hogy a népek önrendelkezési jogának értelmében, valamint nemzetünknek és a vele egy területen élő kisebbségeknek érdekében a közrend, vagyon- és személybiztonság megóvása céljából már most át kell vennünk Magyarországnak és Erdélynek románok által lakott vidékei fölött a teljes kormányzó hatalmat." Az igényelt területhez tartozik egész Erdély, a Székelyfölddel együtt, Bánát. Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy 95 Népszava, 1918. nov. 21. 90 Ezt az SzDP-ben is felismertek: ld. az 1918. nov. 20-i Népszava „Hát újra háború van?" c. cikkét. 97 Hodza nyilatkozata: Világ, 1918. dec. 1. 98 OL. A minisztertanács 1918. nov. 28., 29. és dec. l-i jkv-i. — Károlyi: id. kézirat. 99 Réz Mihály nyílt levele Jászi Oszkár nemzetiségi miniszterhez. Budapesti Hirlap, 1918. nov. 26. stb. 100 Erdély története. Bukarest. 1964. 2. köt. 430. 1.
