Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 883 Magyarországnak a legsürgősebben Ausztriával kellett felvennie a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követelték a likvidálásra váró közös ügyek, a gazdasági egymásrautaltság, a háborús vereség következtében előállott hasonló helyzet, a szomszédság. A mindkét ország kormányában résztvevő szociáldemokrata pártok baráti viszonyban álltak egymással. Magyarország és a november 12-én köztársasággá alakult Ausztria hamarosan követeket cseréltek: Magyarország bécsi követe Harrer Ferenc, Budapest liberális-demokrata alpolgármestere lett. A két ország képviselői már november 25-én gazdasági rekompenzációs szerződést írtak alá. Magyarország gabona és vágómarha, Ausztria ipari nyersanyag, bőr és papír szállítását vállalta.6 8 Folytak más irányú tárgyalások is: a radikális Supka Géza, majd Krejcsi Rezső prágai követ lett, míg Csehszlovákiát Stodola Kornél, ismert szlovák nemzeti politikus képviselte Budapesten. Balla Aladár függetlenségi képviselő november 9-én Gömbös Gyula százados, katonai attasé kíséretében Zágrábba utazott, de missziója nem járt sikerrel, mert Horvátország, némi ingadozás után, csatlakozott az egységes délszláv államhoz. Balla néhány nap után visszatért a magyar fővárosba. November közepén érkeztek Budapestre a galíciai ukrán nacionalisták képviselői, Petrusevics vezetésével. Több napig tárgyaltak Garamival, gazdasági, közlekedési és hírközlési egyezményt írtak alá.6 9 Bédy-Schwimmer Rózát svájci követté nevezték ki. Több baloldali újságírót — köztük Kéri Pált és Bölöni Györgyöt is Svájcba küldtek nem hivatalos tájékozódás céljával.7 0 Németországgal sem ekkor, sem később a forradalmak során, nem cserélt követet Magyarország, bár egy időben szó volt arról, hogy az ottani szocialista vezetőket jól ismerő Buchinger menjen Berlinbe követnek, aki ezt maga is ambicionálta.71 A két ország kapcsolata rossz volt, középpontjában kényes ügy állt: a Mackensen-hadsereg sorsa. A Romániát megszállva tartó német hadsereg a Monarchia kapitulációja után kénytelen volt Magyarországon keresztül visszatérni Németországba. Az átvonulás határideje november 19., az akkori szállítási viszonyok között nem volt betartható; ez éles vitákra adott okot. Linder jól látta, hogy az antantban bizonyos szimpátiát ébreszt, ha minél több kellemetlenséget okoznak Mackensennek és lehetőleg lefegyvérzik.72 A nagytőke és az arisztokrácia ezt a szövetségi hűségre hivatkozva ellenezte, egyrészt, mert félt a német szénszállítások elmaradásától, másrészt, mert politikai céljait segíthette egy aránylag fegyelmezett német hadsereg jelenléte.7 3 Végül a kormány megígérte a hadsereg internálását, de megengedte a katonáknak, hogy egyenként hazaszivárogjanak: Mackensent december 16-án internálták Károlyi egyik rokonának fóti kastélyába. Ez ügyes megoldás volt, sőt túlságosan ügyes ahhoz, hogy az antant komolyan vegye a magyar kormány németellenességét. Súlyosabb probléma volt a nemzetiségekkel való megegyezés. Miután a különböző tárgyalásokon kitűnt, hogy az antant nem respektálja Magyarország területi integritását, a Károlyi-kormány legalább azt akarta megakadáes O.Soós Katalin: A nyugat-magyarországi kérdés (1918—1919). Bpest. 1962. 10.1. 69 Népszava, 1918. nov. 20. 70 OL. Az 1918. nov. 4-i minisztertanács jkv-e. — Világ, 1918. nov. 9. 71 Ruchinger Manó: Tanúvallomás. Bpest. 1936. 72 OL. Az 1918. nov. 5-i minisztertanács jkv-e. 73 Kaas Albert und Lazarovits Fedor : Der Bolschewismus in Ungarn. München. 1930. 30. 1.
