Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 881 dájukat követték a kisebb nemzetiségek is. A tárgyalások sikerét mégis eleve kilátástalanná tette a kölcsönösen megnyilvánuló nemzeti elfogultság. A kormány politikája különböző irányzatokból alakult ki. Jászi Keleti Svájc elméletét támogatta hivatalosan a Károlyi-párt is, de soraiban már a forradalom első heteiben hamarosan felszínre kerültek a külpolitikai ellentétek. A wilsoni ábránd szétfoszlása, az igazi antant-politikával való megismerkedés után Jászi és Károlyi teljesen irányt vesztett, a nyugati imperializmus és a keletről kibontakozó internacionalista forradalom között állva, kispolgári szemléletüknek megfelelően „a világ demokratikus és szociálisan gondolkodó közvéleményéhez"5 8 fordultak. A külpolitikában azonban nem volt kispolgári kiegyenlítődés, s nem lehetett a realitásoktól független politikát folytatni. Ezért a Károlyi-párt többsége, amely Lovászy körül kezdett tömörülni, a wilsoni illúzió után elfogadta a wilsoni valóságot és ,,a sok rossz tapasztalat ellenére is mindent az antanttól remélt".59 Őket támogatták a tegnapi németbarátok is, akik a forradalom vörösre színeződését látva a francia szuronyok mögött kerestek védelmet vagyonuknak, fogyó hatalmuknak és az antantot próbálták megnyerni — sikertelenül — Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia ellen. A szociáldemokrata politika alapja a wilsoni illúziók melengetése volt. A Népszava szerint a wilsonizmus „a polgári demokráciának ama árnyalatához tartozik, amely küzd az imperializmus és a finánctőke túlkapásai ellen", tehát „nagyon tévednek azok a magyar kávéházi politikusok, akik szerint az egész wilsoni rendszer amerikai blöff".0 0 Másrészt a Népszava elítélte a polgári sajtó hamar újrakezdett nacionalista uszítását, figyelmeztette őket: „az antantot nem verhetjük meg",6 1 elvben elismerte az önrendelkezés, sőt az elszakadás jogát is.6 2 A Népszava hasábjain helyet kapott a proletár nemzetköziség eszméje is: az imperializmus világának „gyilkos és szörnyűségekkel telt anarchiájából csak a nagy nemzetközi megváltó, csak a szocializmus szabadíthat ki".03 Az SzDP-nak a durva nacionalizmustól ment ideológiája azonban a gyakorlatban nem érvényesült, miután a sovinizmust elítélő vezetői is lebecsülték a nemzeti kérdést. Ezért a kormányban figyelmét a belpolitikára összpontosította, a külügyek és a nemzetiségi tárgyalások intézését átengedte a polgári pártoknak, s így gyakorlatilag hozzájárult az integritás védelmének nacionalista politikájához. A burzsoázia támogatta a kormány külpolitikáját, amennyiben az az uralma alatt álló területeknek az antant segítségével való megtartására irányult: akármilyen csekély volt a siker valószínűsége, meg kellett játszani a pacifizmus békés rózsaszínét is. A sajtójában hamarosan újrakezdett soviniszta izgatással, uszítással és provokációkkal, mint a román és szlovák parasztok elleni atrocitások vagy a hazatérő çseh, német, olasz, orosz foglyok kifosztása, viszont nyomást is gyakorolt a kormányra és előkészítette a talajt a nemzeti gyűlölet új fel lángolására. 58 Károlyi: id. kézirat. 59 Uo. 60 Wilson. Népszava, 1918. nov. 19. 61 Hát újra háború van? Népszava, 1918. nov. 20. 62 Népszava, 1918. nov. 14. és 21. 63 Az egyedüli nemzetköziség. Népszava, 1918. nov. 22.
