Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
876 HAJDÚ TI В Oll Károlyi beszédének vezérmotívuma az volt, hogy az új magyar kormány nem vállal felelősséget a régi rendszer háborújáért, demokratikus, németellenes programját hangoztatta. Az ország átmeneti megszállása ellen nem emelt kifogást, de kérte ennek amerikai, olasz, angol vagy francia (tehát nem cseh, román, szerb) csapatok által való végrehajtását.3 8 Franchet — aki azért utazott Nisből Belgrádba, hogy személyesen találkozhasson Károlyival — nem tanúsított olyan sértő magatartást, amint azt később kiszínezték, sőt Károlyival a körülményekhez képest tisztelettel beszólt, s felszólította a magyar népet: tömörüljön az egyetlen magyar politikus köré, akinek személye garancia az antant számára, s akivel egyedül hajlandó tárgyalni. Másrészt megjegyzéseiben s előre elkészített válaszbeszédében egyaránt hangoztatta: legyőzöttekkel tárgyal, semlegességi nyilatkozatukat csak két héttel korábban akceptálhatta volna, s nem most, a Monarchia összeomlása után.39 Mikor Károlyi a wilsoni elvekre hivatkozott, kicsinylően legyintett, majd felszólította, ne Magyarország, csupán a magyar nemzet nevében beszéljen, s megfenyegette a magyarokat: ha engedetlenkednek, „rájuk uszítja" a nemzetiségeket. Ezután ismertette fegyverszüneti feltételeit. Ezek szerint a demarkációs vonal a déli fronton a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, a Maros mentén egészen a Tiszáig, majd Szabadkától, Bajától, Pécstől északra húzódott, és Pécstől nyugatra a Drávához kanyarodva ezt a folyót, tehát a horvát határt követte. A többi pont hasonló volt a padovai egyezményhez, azzal a különbséggel, hogy a szerb hadsereg részére kiadandó katonai anyagokat stb. sorolta fel. November 19-ét szabta meg a német csapatok elvonulása határidejének. Noha Franchet hangsúlyozta a csehszlovák állam elismerését, nem jelölte meg az északon kiürítendő területet: a magyar delegáció ezt természetesen nem is szorgalmazta. Viszont táviratot küldött Versaillesba, amelyben az aláírást ahhoz a feltételhez köti, hogy a szövetségesek a béketárgyalásig garantálják a magyar határokat s addig az egész ország igazgatását a magyar állam kezében hagyják. Franchet heves vita után vállalta a távirat továbbítását, sőt elküldése után közölte: törölte azt a (17.) pontot, amely szerint az antant a polgári igazgatást is átveheti ott, ahol lázadás tör ki, és a magyar kormány nem tudja biztosítani a rendet. Ez jogcímet adott volna legalább is minden nemzetiségi terület megszállására. Törlése tehát diplomáciai siker, de gyakorlati jelentőség nélkül, mert, mint később kitűnt, az antant és szövetségesei a győztesek jogán többször is megváltoztatták a demarkációs vonalat s mindenütt átvették — a szláv és román lakosság egyetértésével — a polgári közigazgatást is. Franchet a szerződésben kiszolgáltatni előírt lovak, vagonok stb. számánál részben engedményeket tett, részben nem zárkózott el a további alku elől. Károlyi ezek után hajlott a szerződés aláírására,4 0 végül mégis úgy döntött a magyar fél, hogy ezzel megvárja a távirat eredményét, s a delegáció a 8-ára virradó éjszaka V2 1-kor elhagyta Belgrádot. A további fejlemények ismeretében azt kell mondanunk: az aláírás elodázása inkább ártott, mint használt. Mégis meg kell értenünk, hogy Károlyi- ^ éknak önmaguk igazolására s lelkiismeretük megnyugtatására szolgált tiltakozásuk ilyen demonstrálása. 38 Memoirs of M. Károlyi. 133. 1 — Népszava, 1918. nov. 9. 39 P. Azan: i. m. 40 OI>. Az 1918. nov. 8-i minisztertanács jkv-e.
