Századok – 1967

Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851

A NAGY OKTÓBER TÖRTÉNELMI TAPASZTALATAINAK NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE jV ^857 osztály, amely számbéli, gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt hatalmasan megnövekedett, a kolhozparasztsággal és a szocialista értelmiséggel egyetemben az egységes szovjet társadalmat alkotja, amelyben az osztálykülönbségek fokozatos elmosódása megy végbe. A Kommunista Párt, amely eredetét és lényegét tekintve a munkásosztály pártja, az egész nép élcsapata, vezetője lett. A gazdasági életben a munkásosztály, a hatalmas szocialista iparra támaszkodva a kommunizmus anyagi-technikai bázisa megteremtésének feladatán munkálkodik. A szellemi élet területén a munkásosztály vezető szerepe abban nyilvánul meg, hogy tudományos ideológiája: a marxizmus—leninizmus az egész nép kommunista öntudata formálásának és fejlesztésének alapjává vált. A nemzetközi munkásosztály a különböző országokban eltérő feltételek között vívja a maga harcát; de világméretekben bebizonyosodott az az igazság, hogy a proletariátus szerepe a történeti folyamatban mérhetetlenül nagyobb, mint a lakosság egeszéhez viszonyított aránya. A munkásosztály teljesítette és feltétlenül teljesíteni is fogja történelmi küldetését: a néptömegek vezetését a kapitalizmus megdöntése és a kommunizmus győzelme érdekében. A szovjet forradalom nagy és bonyolult kérdése volt a fiatal szovjet köztársaság viszonya az Orosz Birodalom elnyomott nemzeteihez és nemzetiségeihez, valamint a keleti gyarmati népekhez. Lenin határozottan küzdött minden olyan kísérlet ellen, amely szembe akarta állítani a nemzeti felszabadulás ügyét a szocialista forradalom feladataival. Lenin kidolgozta a munkásosztály és a nemzeti-felszabadító mozgalmak szövetségének elméletét és taktikáját. 1916 őszén, vagyis nem sokkal a cári kormány megdöntése előtt, Lenin így írt: ,,Mi mindig az előrehaladott országok munkásainak és minden elnyomott ország munkásainak, parasztjainak, rabszolgáinak minél szorosabb egymáshoz való közeledése és egybeolvadása mellett voltunk, vagyunk és leszünk . . . Mi arra fogunk törekedni, hogy ezeknek az elmaradott és nálunknál elnyomottabb népeknek, a lengyel szociáldemokraták gyönyörű kifejezésével élve, „önzetlen kulturális segítséget nyújtsunk, vagyis segítségükre legyünk a géphasználatra, a munka megkönnyítésére, a demokráciára és a szocializmusra való áttérésben."3 A leninizmus eszméire támaszkodva a Szovjet hatalom országunk valamennyi népét egységes, összetartó családdá tömörítette, nemcsak a népek politikai egyenjogúságát vívta ki, hanem a korábban elmaradott peremvidékek olyan óriási gazdasági és kulturális fejlődését is, hogy ezek valósággal történeti ugrást hajtottak végre a középkorból a szocialista haladás felé. Az Októberi Forradalom győzelme, a szocialista világrendszer kialakulása új perspektívákat tártak fel a gazdasági fejlettség színvonala tekintetében hátramaradott országok népeinek felszabadító mozgalma előtt. Ebben a tekintetben különös figyelmet érdemel Leninnek az a gondolata, hogy ott, ahol a proletariátust fejletlensége akadályozza abban, hogy betöltse a forradalmi mozgalom vezetőjének szerepét, az élcsapat szerepét betöltheti más szocialista nemzetek győzelmes proletariátusa. Ez az eszme először az Októberi Forradalom időszakában realizálódott, midőn létrejött az orosz munkásosztály és az Oroszország nemzetiségi peremvidékein élő parasztság szövetsége. Ez a szövetség segítette a korábban elnyomott népeket abban, hogy kitörjenek az évszáza-3V. I. Lenin Müvei. 23. köt. 63. 1. 3 Századok 1967/5