Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

834 NEMES DEZSŐ mind a katonatanácsok elleni merénylet meghiúsításáért kommunisták és baloldali szociáldemokraták együtt léptek fel, s az SzDP soraiban egyre nőtt a KMP-vel együttműködők tábora, egyre hangosabb lett a KMP-vel való összefogás követelése. A kormány 1919. február 20-án kegyetlen rendőri hajszát indított a KMP ellen; a párt legtöbb vezetőjét elfogták s megkísérelték szétverni a pártot. Ez a kísérlet is kudarcot vallott. A lefogott és megkínozott kommunisták kiszabadításáért kibontakozó akciókban is szoros együttműködés jött létre kommunisták és szociáldemokraták között. Ezzel egyidőben a falvakban megindultak a földfoglalások: a nagybirtokokat birtokba vevő nincstelenek — elhalasztva a föld felosztását — termelőszövetkezetet alakítva foglalják el a földet, s együttes erővel védelmezik azt. Ugyanakkor megerősödik a megyei munkástanácsok ellenőrző szerepe a megyei közigazgatási hatóságok felett, s március első felében néhány vármegyében a megyei munkástanácsok átveszik a közigazgatási hatalmat. A polgári demokratikus illúziókat felváltotta a liberális-szociáldemokrata koalícióból való kiábrándulás. A monarchista ellenforradalom szervezkedő erői ezt igyekeztek saját céljaikra felhasználni, a munkásság viszont tömörítette harci sorait, s a falusi szegénység is mindinkább a forradalmi öntevékenység útjára lép. A rendkívül éles osztályharc tapasztalatainak, valamint a KMP felvilágosító tevékenységének és akcióinak hatására a Szociáldemokrata Pártban is tért nyert a tanácshatalom ós a proletárdiktatúra eszméje, s túlsúlyra jutnak a kommunistákkal való összefogás hívei. Március elején az SzDP baloldalának vezetői már a börtönben ülő Kun Bélához fordulnak, pártegyesülési tárgyalásokat kezdeményeznek. A reformista vezetők elszigetelődnek, a centristákon a politikai bizonytalanság lesz úrrá. A liberális-szociáldemokrata kormányzat tömegtámasza összezsugorodott, mély kormányzati válság állt elő. Fokozta ezt a kormány külpolitikájának válsága is. A liberális kormányzat belpolitikai szükséglete volt az antant „demokratikus" céljai iránti illúziókeltés is, de a győztes imperialista hatalmak ezt nem honorálták, s rablófeltételeket diktáltak az országnak. A liberálisszociáldemokrata koalíció belpolitikája is, külpolitikája is teljes csődbe jutott, az ország mély nemzeti válság állapotába került. A szocialista forradalom zászlója mögött felsorakozó proletariátus az egyetlen osztálynak bizonyult, amely képes volt kivezető utat mutatni a nemzetnek. A munkásosztály 1919. március 21-én megragadta a hatalmat. A többrétű forradalmi folyamat — amelynek a KMP adott tudatos irányt — a vártnál gyorsabban megérlelte a szocialista forradalmat. Magyarország proletariátusa, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi példáját követve, megteremtette a Duna-völgye első proletár államát: a Magyar Tanácsköztársaságot. Ismeretes, hogy az 1919-es magyarországi szocialista forradalom békésen győzött. A Szociáldemokrata Párt — amelynek vezetésében a balszárny túlsúlyra jutott, s a centristákat is maga mellé állította — elfogadta a kommunisták forradalmi alapelveit, és egyesült a Kommunista Párttal. A proletariátus egyesült forradalmi erőivel szemben a kizsákmányoló osztályok széthullott hatalma képtelen volt bármiféle komoly ellenállásra. A liberális-szociáldemokrata koalíciós kormány lemondott, félreállt. A proletariátus nevében az egyesült szocialista-kommunista párt vette át a kormányhatalmat, s meg-