Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

828 NEMES DEZSŐ fő szervezeti erejét, kollektive tagjai voltak a pártnak. (A szakszervezeti járulék egy része pártjárulék volt.) A pártkongresszuson a szakszervezetek küldöttei alkotják a kongresszusi küldöttek nagy többségét. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a szakszervezetek politikai képviselete és irányítója, befolyása a tömegekre elsősorban a szakszervezetek útján érvényesült. A párt és a szakszervezetek vezetése összefonódott. Az SzDP vezetésében a reformizmus volt túlsúlyban. A párt propagandájában jelentős a centrista befolyás is, különösen az ausztro-marxizmus hatása. Politikájának irányításában azonban a radikális érzelmek háttérbe tolódnak, s a nyílt reformizmus dominál. Altalános politikájában abból indul ki, hogy Magyarországon a társadalmi haladás napirenden levő feladata: a nagybirtokos arisztokrácia politikai hatalmának felváltása a liberális polgárság hatalmával és demokratikus reformok végrehajtása. A párt úgy vélte, hogy a demokratikus átalakulást a liberális burzsoázia vezetésével kell végrehajtani, a munkásságnak vele kell szövetkeznie, tudomásul véve az ő vezető szerepét, s a munkásság részére parlamenti kéj) viseletet követelve. Időnként szidalmazzák a polgári pártokat, hogy vonakodnak betölteni a reájuk háruló feladatot, de azt vitán felülinek tartják, hogy a vezető szerep őket illeti meg. A párt fő politikai követelése az általános, egyenlő titkos választójog. Magyarországon ugyanis csak a lakosság 6 %-ának volt választójoga. A reakciós kormányzat a választásokat nyílt szavazásos módszerrel, csendőri segédlettel, vesztegetésekkel, itatásokkal rendezte. Az általános választójog fontos követelése volt demokratikus mozgalomnak, az SzDP-nek harcolnia kellett érte. Ugyanakkor az SzDP a nincstelenek és szegényparasztok földosztásra irányuló követeléseit nem támogatja, agrárprogramja egyáltalán nincs. A magyar-osztrák viszony kérdésében nincs konkrét állásfoglalása. A magyarországi nemzetiségek kérdésében hirdeti az egyenjogúságot, támogatja kulturális követeléseiket, de tartózkodik a területi önkormányzati követeléseik felkarolásától. A liberális parlamenti ellenzék Ausztria és Magyarország állami kapcsolatát a Habsburg-monarchián belül perszonálunióra kívánta korlátozni, önálló magyar vámterülettel, önálló magyar pénzüggyel, hadsereggel és külüggyel. 1912 májusában az SzDP — miután a liberális ellenzék politikai szövetséget kötött vele és közös akcióra hívta — százezreket megmozgató tömegsztrájkot rendezett a választójogért és a külön magyar hadsereg fejlesztését követelő parlamenti ellenzék fellépésének támogatására. A liberális pártok azonban a tömegsztrájktól rögtön visszariadnak, elhatárolják magukat tőle, mire az SzDP vezetősége hamar lefújja az akciót. Ezekben az eseményekben ismételten megmutatkozott a munkásság nagy harckészsége, forradalmi ereje, s megmutatkozott az is — nem első esetben — , hogy fellépései meddők maradnak, mert az SzDP reformista vezetősége az akciót a polgári pártok politikájának rendeli alá. Ez a politika, mely meddőnek bizonyul, a magyarországi munkásmozgalomban állandó elégedetlenség forrása. Ugyanakkor a tömegekben igen nagy rokonszenvet keltenek az oroszországi forradalmi megmozdulások. A nyugat-európai munkásmozgalomban fellépő baloldal, mindenekelőtt Liebknechték fellépésének is mély visszhangja van Magyarországon. Az SzDP baloldala Liebknechtet egyik vezetőjének tekinti, eszmeileg azonban elsősorban az osztrák ausztro-marxisták befolyása alatt áll. Soraiban jelentős a szindikalista befolyás is. Mindezek következtében a konkrét magyarországi helyzet elemzésének feladatát a baloldal képviselői sem tudják elvé-