Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 743

746 FOLYÓI R ATSZEMLE jelentős része A szovjet történettudomány az egyetemes történetről e. téma köré csoportosul. — Az ázsiai termelési módról az utóbbi időben szovjet, francia, csehszlovák marxista folyóiratok hasábjain s nemzetközi tudományos fórumokon folyó, egyre jobban kiterebélyesedő vitáról P. MAYER MÁRIA ad áttekintést, kiemelve a kérdés historiográfiai vonatkozásait, többek közt az ázsiai termelési той Marx által leszűrt ismérveit. L. Sz. VASZILEV és I. A. SZTUCSEVSZKIJ A kapitalizmus előtti társadalmak keletkezésének és fejlődésének három modellje címen ismerteti a kérdés jelenlegi állását főle£ a szovjet és a francia marxista történetírás tükrében, s kísérletet tesz a szétágazó álláspontok egyeztetésére. Végkövetkeztetése az, hogy ,,a kapitalizmus előtti konkrét társadalmak minden sokrétűsége belehelyezhető a két alapvető és egymás között elvben különböző, szakaszosan egymást követő formáció, az elsődleges (ősközösségi, osztálytagozódás előtti) és a a másodlagos (osztálytagozódású) társadalomba. Emellett a kapitalizmus előtti másodlagos formáció, mely a magántulajdonon és a saját, valamint az idegen lakosság gazdaságon kívüli kényszerén alapszik, három alapvető modifikációval rendelkezik — az »ázsiai«, az »antik« (rabszolgatartó) és a »feudális« változatokkal. E három közül legtökéletesebb ós leghaladóbb a feudális. A feudális formációt joggal tarthatjuk a kapitalizmus előtti másodlagos formációk fő ós alapvető variánsának, mely az egész formáció arculatát megszabja. Hiszen a típusa szerinti feudális kizsákmányolás elemei még az ősidőkben keletkeztek, a civilizáció és az osztálytársadalom legelső lépéseitől kezdve, és napjainkig fennmaradtak. Emellett a kapitalizmus előtti másodlagos formáció fennállásának utolsó szakaszában valamennyi többi modifikáció között vitathatatlanul a feudalizmus volt a túlsúlyban." — Z. V. UDAL'COVA A feudalizmus keletkezésének problémái a legújabb szovjet művekben c. rövidített beszámolójában azt emeli ki, hogy a korai feudális struktúrára való áttérés különböző termelési módok ós ezek kombinációja alapján történhetett. A világ egyes országaiban és körzeteiben pl. a feudalizmus a rabszolgatartó társadalom felbomlása révén jött létre, míg máshol közvetlenül a törzsi-ősközösségi viszonyokból alakult ki, ismét máshol e kettőnek különböző arányú szintézise volt a feudális fejlődés kiindulópontja. — A. Z. MANFRED Az újkori történelem legfontosabb problémái a szovjet kutatásokban címmel az újkori szovjet történetkutatás legfőbb eredményét az europacentrikus szemlélet leküzdésében ós a valóban egyetemes történeti szemlélet kialakításában látja. Ennek terméke az 1956 óta megjelenő tízkötetes szovjet Világtörténelem. — A nemzetközi munkásmozgalom kérdései a szovjet történetírásban címmel JEMNITZ JÁNOS ós L. I. ZÏÏBOK közöl beszámolót. Jemnitz János kiemeli a második marxista nemzedék, köztük az orosz D. Rjazanov és J. Szteklov érdemeit az I. Internacionálé történetének feldolgozásában, ismerteti az 1930-as évekkel meginduló^s 1957 — 60 közt új lendületet vevő nagyszabású szovjet forráskiadványokat és az újabb feldolgozásokat, kiemelve a centenárium alkalmából megjelent kétkötetes Pervüj International (1864—1876) с. reprezentatív kiadványt. L. I. Zubok a II. Internacionálé történetének Marx, Engels, Lenin műveiben található tudományos irányvonalát rekonstruálja. Ehhez alkalmazkodtak — nem minden dogmatizmus nélkül — a 30-as évek szovjet történészei. Sztálinnál aztán bekövetkezett a II. Internacionálé teljesen negatív értékelése, amely egybemosta az Internacionálé történetének két, egymástól világosan megkülönböztethető szakaszát. Az első időszakot (1889 — 1904) a munkásmozgalom viszonylag békés fejlődése, továbbterjedése, az anarchizmussal és a reformizmussal szembeni megerősödése, a proletárszervezetek szaporodása jellemzi. A második időszak (1905 — 1914) az osztálykonfliktusok éleződésének, a nemzetközi munkásmozgalmon belüli két irányzat összecsapásának kora. A harc különösen kiéleződött az 1905. évi első orosz forradalom idején. A forradalom leverése után megerősödött a reformizmus, kialakult a centristák és a nyílt opportunisták blokkja, amely tagadásba vette a marxizmus alapvető tételeit, és végeredményében а .11. Internacionálé bukását okozta. — JÓZSA SÁNDOR Kína történetének kutatása az orosz és a szovjet történettudományban c. cikke bevezető részében ismerteti e tárgykör néhány alapvető orosz forrásmunkáját, majd а XVI—XVII. századra visszanyúló orosz—kínai kapcsolatok történetével foglalkozik. Az orosz sinológia alapját az 1727-ben létrejött pekingi orosz pravoszláv misszió vetette meg, amelynek legkiválóbb képviselője N. J. Bicsurin, a híres polihisztor. Az 1840-es években főleg az Orosz Földrajzi Társaság és a különböző egyetemi fakultások, tudósközpontok új lendületet adtak az orosz orientalisztika fejlődésének, amelynek azonban állandóan gyenge oldala volt a társadalomtudományi érdeklődés hiánya. Ezt igyekezett megszűntetni az 1922-ben szervezeti keretet nyert szovjet orientalisztika, amelynek felvirágoztatásában nagy szerepe volt N. Ja. Marr tudományszervező munkájának. A 20—30-as évek