Századok – 1967

Történeti irodalom - Tordai Györg: Az 1848-as márciusi ifjak az egyházról és a vallásról (Ism. Bellér Béla) 710

710 TÖRTÉNETI IRODALOM 710 A francia háborúk teremtette konjunkturális időszak, noha a mezőgazdasági terme­lés fellendülését hozta magával, csak a földbirtokos osztály számára jelentett anyagi elő­nyöket. A jobbágyság helyzetét a tömegessé váló birtokregulációkkal járó földelvonás és a robot mind gyakoribb szupererogációja mellett a megnövekvő hadi terhek és az erősza­kos katonafogdosás gyakran az elviselhetetlenségig súlyosbították. A paraszti oszály­hare — amelynek bemutatására szerző mindvégig nagy gondot fordít — ebben a fejezet­ben kapja a legsokoldalúbb bemutatást, külön kiemelve az 1800-as insurgens felkelés összefüggéseit a jobbágyság antifeudális mozgalmaival. Á reformkori viszonyok ábrázolásának középpontjában az 1848-hoz vezető forra­dalmi helyzet kialakulásának bemutatása áll. Az adóterhek — különösen a házi adó — növekedése mellett a jobbágyság földhasználatának további korlátozása, a regulációs eljárások szaporodása figyelhető meg. Szerző megállapításai szerint a paraszti kézen levő föld mennyisége erősen csökkent, mégpedig a nagy- és közópbirtokosok falvaiban egyaránt. 1836 után lezárultak Somogyban a parasztság földhöz jutásának útjai, és ezzel párhuzamo­san nagyarányú zselléresedés ment végbe, különösen pedig a curiális zsellérség sorai szapo­rodtak. Azt a földesúri törekvést azonban, hogy úrbéresek helyett majorsági zselléreket telepítsenek, szerintünk aligha lehet csupán azzal magyarázni, hogy ezek csak uraiknak adóztak. Az ország más részein található példák szerint ebben legalább ekkora szerepe volt ekkor a földek allodiális jellegének fenntartására irányuló szándéknak. A gazdasági fejlődés követelményeinek és a feudális viszonyoknak összeütközése ugyanakkor megváltoztatta a nemesség magatartását is. Ezt mutatja be a tanulmány a megye országgyűlési állásfoglalásain keresztül, ábrázolva a XVIII. század végén tanúsított szélsőségesen reakciós nézetektől a korszerű reformok támogatásáig végbemenő változást. Ezek a folyamatok szabták meg a megye népének magatartását 1848/49-ben. A jobbágyfelszabadítást követően az úrbéres maradványok országosan ismert problémái itt is jelentkeztek. Legsúlyosabban talán a majorsági zsellérkórdés érintette a megyét, hiszen jobbágyságának egykilenced része ebbe a kategóriába tartozott. Ennek megoldat­lansága hozzájárulhatott, hogy a nép eleinte passzív maradt s csak Jellasics csapatainak fosztogatása robbantotta ki az ellenállást. A megyei nemesség kétféle magatartása Czindery László császári biztos és Noszlopy Gáspár kormánybiztos tevékenységének bemutatásával került szemléltetésre. A munka utolsó s talán legjelentősebb része az. úrbéri birtokrendezések eredményei­vel foglalkozik, részletes, községenkénti kimutatást is közölve. Megállapítja, hogy a paraszt­ság tulajdonába kerülő földmennyiség lényegesen kisebb volt, mint amennyit korábban használt, s mindössze a megye művelhető területének egyharmadára szorítkozott. Ugyanak­kor az is kiderül azonban, hogy ez még mindig jóval meghaladja a reformkori becslések nagyságát. Mind a teleksz.ám, mind a holdak száma jelentékeny növekedést mutat az 1767-es úrbéri összeírásokhoz képest is. Ezt szerző a használt holdak nagyságának eltéréséből és a maradványföldekből magyarázza, de minden tekintetben kielégítő megoldást nem tud adni. Szerintünk talán az írtásföldek egy részének telkesítésével is számolni lehet, s míg a falvak egy részében a XIX. század első felében kimutathatóan csökken a jobbágyföld, addig más helységekben növekedéssel kell számolnunk. A probléma differenciáltabb vizs­gálata és az eltérő jelenségek okainak feltárása még további kutatást igényel. T. Mérey Klára szolid, adatgazdag könyve azonban így is jelentős előrelépést jelent e kérdések történetének vizsgálatában. GYIMESI SÁNDOR TORDAIGYÖRGY: AZ 1848-AS MÁRCIUSI IFJAK AZ EGYHÁZRÓL ÉS A VALLÁSRÓL (Bullapest, Kossuth Könyvkiadó. 1965. 268 1.) Tordai György posztumusz műve szorosan kapcsolódik előző, Forradalom és papi rend c., 1848 — 49 antiklerikális irodalmát bemutató gyűjteményéhez. Mint ilyen, annak a rendszeres, a filozófiai elemzést a történeti szemponttal társító bevezetésnek pót­lása, amelyet a kritika előző művétől számonkért (Századok 1963. 4. sz. 878 — 880. I.). Ugyanakkor azonban jelentős új, elsősorban filozófiatörténeti anyagánál fogva, önálló és eredeti alkotás, tulajdonképpen az 1964 végén tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló szerző kandidátusi értekezése.

Next

/
Thumbnails
Contents