Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 63 Ezen árnyék pedig a keleti békefeltételek — ugyanezen tárgyalások során lefolytatott — megbeszélésén sem tűnt el. Németország keleti hadicéljainak vázolását a német kancellár annak az alapelvnek a leszögezésével kezdte, hogy míg a Nyugaton terület-cseréről beszélnek, addig a Keleten mindaddig, amíg Oroszországot meg nem verték, „csupán az eltulajdonítás mértékéről, tehát arról lehet szó, hogy mi az, amit megtartunk, legrosszabb esetben tehát a status quo-hoz való visszatérésről". A lengyel királyság helyreállításának, annak, hogy határait Oroszország felé kitolják, jelentős előnyei volnának a Központi Hatalmak számára. Németország lengyel területre nem tart igényt, csupán Kurlandban és Litvániában van szó német terjeszkedésről, s ebbe Grodno és Vilna is beleesnék, ami azonban a békekötés katonai helyzetétől is függ. Ha a Kongresszusi Lengyelországot vissza kellene adni Oroszországnak, akkor Németország számára csak sziléziai és kelet-poroszországi határkiigazítások lehetségesek. Czernin válaszfejtegetéseit azzal vezette be, hogy a Monarchia lényegesen rosszabb helyzetben van, mint Németország, amely mindenütt ellenséges területen áll, s ezért az első követelése területi integritásának fenntartása. Galícia és Bukovina ellenség által megszállt területeinek visszaszerzése éppen ezért sokkal fontosabb a számára, mint a Lengyel Királyság megteremtése, nem is beszélve a Lublini Kormányzóság visszaadásáról. S itt kezdődött Czer, nin fejtegetésének leglényegesebb része, amely a következő időszakban e tárgyaláson túlmenően is meghatározta a Német Birodalom és a Monarchia viszonyát: „Németországnak nem szabad elfelejtenie azokat a végtelen áldozatokat, amelyeket a Monarchia ebben a háborúban hozott, s azt, hogy az osztrák és a magyar lakosság nagy része saját érdekei ellen harcol — legyenek ezek az érdekek ténylegesek, vagy képletesek. Éppen ezért lehetetlenség volna, ha ez a háború úgy i fejeződnék be, hogy Bulgária, a leggyengébb harcostárs, jélentős, Németoszág pedig remélhetőleg szintén lényeges területi nyereségre tesz majd szert, míg a száz sebből vérző Monarchia üres kézzel, ha nem megfogyatkozva kerül majd ki a népek küzdelméből." Minthogy e felelősséget egyetlen uralkodó és kormány i sem vállalhatja, ezért bizonyos összhangba kell hozni a Négyes Szövetség egyes tagjai által a háború végén remélhető területi és gazdasági előnyöket. Ilyen összhangot — Czernin szerint — a Román Királyság felosztásával lehetne olymódon elérni, hogy a Monarchia kapná Havaselvét és Moldva Kárpátok és Szereth folyó közötti részét, Bulgáriának jutna a Dobrudzsa 1912-ben átengedett területe. A Dobrudzsa többi részéből nemzetközi ellenőrzés alatti államot lehetne alakítani, a Moldva Szereth-től keletre eső területeit pedig Oroszországnak lehetne felajánlani, hogy hajlamosabb legyen a békére. Bethmann Hollweg kancellár és Stumm államtitkár álláspontja, Czernin javaslatára, nem volt mentes éles fogalmazásoktól. Ilyennek tekinthető az a megjegyzésük is, hogy mivel ők maguk nem remélnek nagyobb területnyereséget, a Német Birodalomban igen rossz benyomást keltene, ha Ausztria-Magyarország olyan gazdag területeket tudna szerezni, amilyeneket a cs. és k. külügynimiszter programja tartalmaz. „A háborús eredmények ilyen aránytalanságát a német népnek nem lehetne megmagyarázni." Éppen ezért eltekintve attól, hogy helyesebb volna, ha Oroszországnak is csak Moldva északi részét juttatnánk, Ausztria-Magyarországnak is meg kellene elégednie Havaselve nyugati részével, míg a többi részeket meg kellene hagyni a Román Királyságnak, ahol a Német Birodalom kizárólag gazdasági előnyökre törekszik.