Századok – 1967
A történelemoktatás kérdései - Weitendorf; Friedrich: Történelmi fogalmak alkotása a történelemtanításban 688
694 FRIEDRICH WEITENDORF a) A fajtafogalmak ismertetőjelei elképzeléseinek aktivizálása, ill. új képzetek alkotása; b ) ismertető jelek általánosítása; c) definíció. 4. A tartalom kibővítése ós a fogalom rögzítése. a) Űj elemekről képzetek alkotása és általánosítása ; b) a fogalom alkalmazása új helyzetekre." 16 A fogalomrendszer által a történelemtanítás bizonyos logikai struktúrát nyer, amelyet objektíve indokolnak a történelmi fogalmak és az alapjukat képező történelmi tények közti szükségszerűen kialakítandó logikai vonatkozások. A faj- és nemi viszony szerint a mindenkori fogalomalkotáshoz a vonatkozási pontok egyértelműen fő fogalomnál vannak, amelyhez az alkotandó egyes fogalom mint fogahni jellemvonás tartozik, így individuális fogalmak tisztázásához a vonatkozási pont rendszerint már az alacsonyabb rendű általános fogalomnál fekszik, amelyhez az individuális fogalom mint anyagtartó tartozik. Az alacsonyabb rendű általános fogalmak tisztázásához a vonatkozási pont többnyire a fajtafogalomnál, egy magasabb rendű általános fogalomnál van meg. A történelmi fogalmak faj- és nemi viszonyai szerint elvileg a fogalomalkotás három fokozata különböztethető meg: 1. fokozat: valamely alacsonyabb rendű általános fogalom viszonya individuális fogalmaihoz ; 2. fokozat: valamely alacsonyabb rendű általános fogalom (fajfogalom) viszonya magasabb rendű általános fogalmához (nemfogalom); 3. fokozat: valamely magasabb rendű általános fogalom (fajfogalom) viszonya a történelmi materializmus valamely kategóriájához (nemfogalom). Ebben a fokozatsorban kifejezésre jutnak mind a logikai vonatkozások az általános fogalmak ós az individuális fogalmak közt, mind a logikai vonatkozások a különféle terjedelmű általános fogalmak, valamint az általános fogalmak és a történelmi materializmus kategóriái közti vonatkozások. Ezek a vonatkozások állandó kölcsönös viszonyt tételeznek fel egyrészt a történelmi események és jelenségek elemzése, másrészt a különféle általánosítási fokozatokon álló fogahni ismertető jelek szintézise közt. Abból kiindulva, hogy a történelemtanítás célja, hogy megismertessük a tanulókat az emberi társadalom törvényszerű történelmi fejlődésével a kezdettől a jelenkorig, és őket a társadalmi fejlődés törvényszerűségének, különösen a szocializmus és kommunizmus fejlődósének tudatára ébresszük, olyan fogalmakat kell osztályozó és általánosító szempontokul választani, amelyek lehetővé teszik, hogy feltárjuk a történelmi fejlődés történelmi-logikai struktúráját a különféle társadalmi formációkban, valamint az egyes társadalmi formációk sorrendjében és a társadalomnak ezzel összefüggésben álló továbbfejlődésével. Itt vannak először a termelőerők és a termelési viszonyok kategóriái. „A materializmus teljesen objektív kritériumot szolgáltatott, minthogy kiemelte a »termelési viszonyokat« mint olyanokat, amelyek a társadalom szerkezetét alkotják és lehetővé tette, hogy alkalmazzák ezekre a viszonyokra az ismétlődésnek ezt az általános tudományos kritériumát, . . Az anyagi társadalmi viszonyok elemzése . . .azon nyomban lehetővé tette, hogy az ismétlődéseket és a szabályszerűségeket megállapítsák és a különböző országok viszonyait egy alapfogalomban, a társadalmi forma alapfogalmában általánosítsák. Csak ez az általánosítás tette lehetővé, hogy a társadalmi viszonyok leírásáról. . . áttérjenek azok szigorúan tudományos elemzésére, amely például azt emeli ki, ami az egyik kapitalista országot a másiktól megkülönbözteti, vagy azt vizsgálja, ami valamennyiben közös."1 7 A termelési viszonyok tisztázása az illető társadalmi formációban és a neki megfelelő történelmi korszakokban, valamint viszonyuk a termelőerők meghatározott fejlődésifokához lehetővé tesziaz illető társadalom gazdasági struktúrájának felfedését. A történelmi materializmus hangsúlyozza azonban az egyrészt a termelési viszonyok összessége, az illető társadalom gazdasági bázisa és másrészt a társadalom politikai és ideológiai felépítménye közti vonatkozásokat. A termelési viszonyok feltételezik a társadalom meghatározott osztálystruktúráját, ahogy másrészt minden osztálystruktúra „az osztályoknak a termelési folyamatban végbemenő produkciójában és reprodukciójában, az ezen a bázison keletkező gazdasági, politikai és ideológiai osztályharcban realizálódik, amely a maga részéről a társadalmi fejlődés döntő hajtóereje."1 8 Az uralkodó osztály megteremti magának az államot mint hatalmi eszközt; az államon és más osztályszervezeteken ke" B. Stohr: i. m. 247. kk. I. "V. I. Lenin művei. I. köt, Bpest. 1951. 136—137. 1. " Bollhagen: Soziologie und Geschichte (Szociológia és történelem). Berlin. 1966. 24. 1.
