Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Szerkesztőségi munka az induló Századoknál 665
SZERKESZTŐSÉGI MUNKA AZ INDULÓ SZÁZADOKNÁL 685 a fő dologban egészen megzavarja a czikket. Valóban az ember elveszti azután kedvét írni, ha látja, hogy ily csúffá lesz. Azért ha nem biznak magokban vagy nem érnek rá, küldje kérem meg a 3dik javításra keresztkötés alatt nekem czikkemet, s én azt a forduló postával azonnal visszaküldöm. Még egyet. Gondolom hogy tiszteségesebben nézne ki s illendőbb is volna, ha a folyóiratunkban egy ezikk bevógeztével nem mindjárt azon, de a következő lapon kezdődnék a másik; vagy épen a következő levélen, talán Schmutztitellel is ellátva. Ez a külföldön már rendes szokás, azért is, mert azután az illető irók könnyen szerezhetnek különlenyomatokat magoknak, mit előbb utóbb nekünk is behoznunk kell majd az ily jelentkezendő igények miatt. Azután a lapok felett az illető Colúmnentitél behozása sem ártana, nem csak szépiti a kiadást, de könnyíti is a használatot, az áttekintést és keresést. Azután pedig mind a kettő által kevesebb ezikk fog kelleni, minek Kd hiányát ugv is panaszolja. Azonban magamat és czikkemet szives barátságába ajánlva, sietve vagyok tisztelő szegény híve Ipolyi Eredeti kéziratos levél. OL. Thaly-cs. Ivt. Levelezés. 11. 1867 október 12. — Pest Horváth Mihály körlevelében felszólítja a választmányi tagokat: küldjenek közleményeket, mert különben a Századok, s vele a Társulat meg fog bukni. Tisztelt tagtárs úr! A „Századok" első füzetének tárczájában is hathatósan föl voltak kérve a t. választmányi tagok, mint e havi közlöny „legtermészetesebb munkatársai": támogassák e vállalatot minél buzgóbban becses közreműködésükkel; —• egyszersmind ugyanott körvonalaztatott, minemű történelmi czikkeket várnánk t. munkatársainktól a „Századok" számára, hogy e folyóiratot folyvást jeles tartalmává tehessük.2 0 E Czélra, egyetlen hazai históriai szakközlönyünk szellemi biztosítására, mindnyájunknak egyesülni kell; mert midőn lelkes közönségünk az ifjú Magyar Történelmi Társulatot már is oly melegen felkarolta, hogy legalább szakközlönye anyagilag biztosítva van, elannyira, hogy minden abban megjelent czikket (ivenként 20 írttal) díjazhatunk is: az összes magyar történetírókra, sőt műveltségi állapotunkra nézve piritó szégyen volna, ha e folyóiratnak munkák hiánya miatt meg kellene szűnnie. A hanyagság vádja mégis legközelebb minket, a Történelmi Társulat választmányi tagjait, e közlöny „legtermészetesebb munkatársait" fogná sújtani. Pedig a dolog majdnem igy áll. Ugyanis daczára a szerkesztőtitkár számosakhoz intézett gyakori szó- ós Írásbeli felszóllitásainak: alig lehetett előteremteni csak az octóbori füzethez szükségelt közleményeket is. Továbbra pedig épen semmi sincs. Okmányokkal nem akarjuk megtölteni folyóiratunkat; a „Századok" nem okmánytár akar lenni, nem annyira szaktudósok számára lévén irva, mint inkább a tágasbkörü közönséggel akarja a történetirodalmat megkedveltetni. Puszta okmányközlésekkel ehhez képest itt nem érünk czélt. Nekünk feldolgozott czikkek kellenének; a juliusi füzet előttünk fekszik, annak tartalmából tájékozhatja magát a t. tagtárs ur, minemű közleményeket kérünk. Kérjük pedig becses közreműködését minélelőbb, s azutánra is minél gyakrabban, folytonosan. Lehetetlen, hogy búvárkodásai köréből közülünk kiki csekély fáradsággal ne küldhetne koronkint kisebb nagyobb történeti dolgozatokat közlönyünknek... s mégis csak Ígéretet kaptunk sokat: munkát keveset. Szomorú, de igy van. Bizalommal fordulunk azért ezennel t. Tagtárs úrhoz, szorgalmas közremunkálását kérvén ; midőn a választmányi tagságot elfogadtuk, erre különben is mintegy előre kötelezük magunkat. Másként megtörténik rajtunk az a szégyen, hogy a „Századok"nak s vele együtt a Magyar Történelmi Társulatnak meg kell buknia, nem a közönség részvétlensége, — de a magyar történetírók közönye, hanyagsága miatt. Ezt nem engedhetjük! " Iratok 3.
