Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
58 G0NDA IMRE na-e még a Monarchiát. Az Entente más irányú kötelezettségei miatt ez is kétséges, de miután a kérdés megelőzi további vizsgálódásunk tárgyát, a választ későbbre kell halasztanunk. * Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikai helyzetét és légkörét 1916 — 17 fordulóján a katonai helyzet mellett, amelyet Románia legyőzése jellemzett, két tényező határozta meg. Egyfelől az említett Wilson-javaslat kitérő hangú, de tartalmilag egyértelmű visszautasítása és a szövetséges hatalmak ugyancsak elutasító válasza a központi hatalmak 1916 decemberi békeajánlatára. Másfelől Károly császár és király kezdődő titkos érintkezése az ellenséges táborral, amelynek tapintható eredményei ugyan nem voltak (később is csupán kínos következményei lettek), a szándék és törekvés azonban mégis árasztott s meghatározott bizonyos hangulatot, amely erősen különbözött az előbbi időszak bürokratikus-monarchista merevségétől. A dualizmus szemléletének államfenntartó kizárólagossága nemcsak a dolgozó osztályok körében és a nemzetiségi mozgalmakban volt egyre inkább megszűnőben, de az államvezetés legfelsőbb osztrák köreiben is. Egyedül a Tisza vezette magyar uralkodó csoport képviselte még — érdekeinek megfelelően — a dualizmus állameszméjének rendíthetetlenségét. A Habsburg-hatalom így — nem utolsó sorban a háborús válság hatása alatt — egyre gyorsabb ütemben emésztette fel utolsó birodalomszervezési formájának eszmei és gyakorlati alapját, a dualizmus elvét, amivel belső válsága tovább mélyült. Egészen természetes, hogy ez külpolitikai viszonylataira is kihatott, sőt a német birodalomhoz való viszonyában is tükröződött, ami mind a minisztertanácsi üléseken, mind pedig a közvetlen tárgyalásokon lemérhető volt. * Ebből az átalakulóban levő hangulatból az 1917. évi január 12-én megtartott koronatanácson már érezhetők voltak az első, bár még igen enyhe fuvallatok. A tanácskozáson, amelynek két napirendi pontja volt: a lengyel kérdés és a békekérdéssel kapcsolatos háborús célok problémája, különösen az első probléma körül vált a szövetségi viszony néhány mozzanata szokatlanul idegenszerűvé. Ezen új hang egyik megnyilatkozása éppen Czernin külügyminiszter felszólalásából volt kiérezhető, aki kifejtette, hogy a lengyel kérdésben a Monarchiának minden eshetőségre — szükség esetén tehát az Entetne-tal, ill. az oroszokkal való tárgyalások esetére is — fenn kell tartania szabad kezét. Ehhez pedig „mindenekelőtt az szükséges, hogy a német túlsúly túlzott mértékű kialakulását már most megakadályozzák".47 Ezért utasította vissza a külügyminiszter azt a német javaslatot is, hogy a Monarchia ürítse ki az általa megszállt lengyel területeket, hogy egy szász herceg uralma alatt is bevezessék a német közigazgatást. Ez Ausztria és Galícia viszonyára katasztrofálisan hatott volna. Amidőn a németek elejtették e javaslatukat, a két hatalom megegyezett abban, hogy a lengyel kérdést a háború végéig nyitva hagyják, s 47 Protokoll des zu Baden am 12. Jänner 1917 abgehaltenen Ministerrates für gemeinsame Angelegenheiten unter dem Allerhöchsten Vorsitze S. M. des Kaisers und Königs. G. M. K. P. Z. 530. OL.
