Századok – 1967

Vita - Tóth Sándor: Válasz Ölvedi Ignác bíráló megjegyzéseire 636

VÁLASZ 637 érleli meg. Politikai meggondolásai ebből következnek, s az már más kérdés, hogy milyen mértékben tartalmaznak irreális elemeket is. Nem volt ez másként Horthyék esetében sem. Bírálóm idézett véleményében teljesen indokolatlanul olyan tényezőket igyekszik kettéválasztani és szembeállítani, amelyek egymás függvényei. Ölvedi a magyar vezérkar főnökének szeptember 4-i memoramdumából és a vezérkari főnök helyettesének vallomásából idézve magyarázza az október közepén törtónt eseményeket. Ezzel tulajdonképp ugyanazt a hibát követi el, amelyet velerri» szemben vet fel, bírálatának Friessner javaslatával kapcsolatos fejtegetésében. Nem értem viszont, kivel vitatkozik, mikor két ízben is megállapítja, hogy a szovjet csapatok feltartóztatása a Kárpátokban — amíg megérkeznek az angolszász csapatok — nem új koncepció. Ennek ellenkezőjét ugyanis sehol sem állítom. Ölvedi saját koncepciójának erőltetése és bizonyítása közben önmagával is ellentmondásba kerül, s figyelmen kívül hagyja az általa leírt tényeket. Véleménye szerint: „Horthy tehát megbízottait Moszkvába a fegyverszünet megkötésére kizárólag (kiemelés tőlem — T. S.) a hadihelyzet kedvezőtlen alakulásának hatására küldte el." Előző mondatának második felében ezzel szemben megállapítja, hogy Horthyéknak „a nyugatiak is tudomására adták, hogy Magyarországnak fegyverszüneti kérelmével a Szovjetunióhoz kell fordulnia". A tényeket tehát ismeri, állásfoglalása mégis egyoldalú. Nem értem, mit akar bizonyítani, vagy cáfolni alábbi, személyemre vonatkozó megállapítása: „Azzal, hogy a fegyverszünet tárgyalását elszakította a katonai eseményektől, olyan színezetet ad az ügynek, mintha Horthy végül is belátta volna, hogy Magyarország számára is elérkezett az idő és ezért szánta el magát a cselekvésre." Álláspontját egy sorral alább még meg is erősíti: „Nem, erről szó sincs." Vajon mivel magyarázza ezek után azt, hogy Horthy mégis elszánta magát a cselekvésre október 15-én, ha tagadja, hogy megértette: „elérkezett az idő"? Ölvedi ugyanannak az egyoldalúságnak a hibájába esik a katonai helyzet szerepének megítélésékor, mint amit önkényesen nekem tulajdonít. Én ugyanis nem tagadom, hogy a katonai helyzet alakulásának befolyása volt Horthy döntésére, ő azonban azt abszolutizálja, holott a folyamat sokkal bonyolultabb volt, semhogy abban egyetlen tényező kaphatott volna döntő szerepet. Érzi ezt maga is, hiszen részletesen foglalkozik Horthy taktikázásának bemutatásával. Ez pedig eléggé bizonyítja, hogy a kormányzó más tényezőkkel is számolt, s elsősorban azokban reménykedett. Ölvedi egyik megfogalmazásában világosan megmutatja mindezt, más esetben pedig egyáltalán nem veszi figyelembe. Véleményem szerint az eseményekből világos, hogy a katonai helyzet alakulásának csupán végső fokon volt döntő hatása Horthy elhatározására. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a hatás egyáltalán nem befolyásolta őt a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésére. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Horthy az előzetes fegyverszünet elfogadása után is húzta az időt, tovább taktikázott. Mindezeket együttesen kell figyelembe venni ahhoz, hogy túlzások nélkül, reálisan mórlegeljük az eseményeket meghatározó és befolyásoló tényezőket. Ölvedi részletesen cáfolja azt az állítást, amely szerint 1944 szeptemberében félmilliós német megszálló erő tartózkodott volna Magyarországon. Ezzel a kérdéssel először az 1964 májusában Szolnokon rendezett történész-vándorgyűlésen foglalkozott2

és fentebb már hivatkozott tanulmányomban magam is helyt adtam bizonyításának. Hosszasan ismerteti azokat a súrlódásokat is, amelyek a parancsnoklás kérdésében álltak fenn a magyal' és a német vezérkar között. Kétségtelen e súrlódások ténye, azt azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen hátráltatták-e, s ha igen, mennyiben a 3. hadsereg felállítását. A fejtegetésekből ugyanis arra következtetek, hogy Ölvedi ebben az összefüggésben tartja fontosnak a két vezérkar ellentéteit. Azt egyébként magam is tudom, hogy a 3. hadsereget szeptember 20-a után állították fel. Sajnos elkerülte figyelmemet, hogy könyvemben a 23-i dátum elírva, mint 13-a szerepel. Könyvemben nem tértem ki részletesen a „Dél" hadseregcsoport szeptemberi helyzetének változásaira. Bírálóm pontosító helyzetelemzésével egyetértek. Elfogadom a néhány kisebb pontatlanságot feltáró észrevételeit is. Ölvedi megfogalmazásából úgy tűnik, mintha azt állítanám, hogy a 6. gárda lovashadtest parancsot kapott a kitörésre. Erről könyvemben egy szó sincs. Bírálom megint úgy adja elő saját véleményét, mintha cáfolná valamely állításomat. Kifogásolt megállapításommal egyébként csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy a 6. gárda lovashadtestet körülzáró ellenséges gyűrűt belülről és kívülről együttesen számolták fel a szovjet csapatok. 2 Előadásának szövegét lásd H. K., 1964. 3. sz. A Iaçi-kisinyovi hadművelet hatása Magyarország katonapolitikai helyzetére.