Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
634 ÖLVEDI IGNÁC val részletesen leírja a januári harcokat, a szovjet csapatok fővárosunkért vívott heroikus küzdelmét. Hasonlóan értékes és figyelmet érdemel a Budai Önkéntes Ezred megalakulásának bemutatása is. Ez utóbbi Tóth Sándor kutató munkájának eredményeként került be a magyar történeti irodalomba. A szerző az említetteken kívül figyelmet fordít a német vezetők közötti nézeteltérésekre is. Célszerű lett volna nemcsak a leírását adni a Hitler ós a tábornokok közötti vitáknak, hanem elemezni azok gazdasági, politikai ós katonai okait, problémáit is. A német hadvezetés Magyarország nyugati részének mindenáron való megtartásával távol akarta tartani a szovjet csapatokat Németország létfontosságú ipari bázisaitól: az osztrák, a dél-németországi és a csehországi hadiipari központoktól. Ezenkívül Berlinben nem hagyhatták figyelmen kívül azt a gazdasági ós katonai segítséget sem, amelyet a Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után hatalomra került Szálasi-kormányzat az ország teljes kirablásával nyújtott. Magyarország hadosztályokat, értékes, pótolhatatlan nyersanyagokat, bauxitot, nyersolajat és élelmiszert adott a végnapjait számláló harmadik birodalomnak. A szovjet csapatok további térnyerése ós Magyarország esetleges kiszakadása a fasiszta szövetségből a német hadigépezetet tápláló három kőolaj vidék közül kettőnek: a nagykanizsainak és a bécsinek a kikapcsolásával fenyegetett. „A magyar olajmezők és a bécsi medence feldolgozó üzemeinek elsődleges jelentőségük van — jelentette ki Hitler 1944 végén a főhadiszálláson tartott egyik értekezleten, — mivel ezek adják össze nyersolajtermelésünk 80%-át, amely nélkül a háborút folytatni lehetetlen."6 9 Ezért fordítanak Románia kiszakadása után nagy figyelmet Magyarországra, és különösen a dunántúli részét mindenáron tartani akarják. Ezeknek a kérdéseknek a sokoldalú elemzése nagyban fokozta volna az érdeklődést. Igaz, hogy az 5. fejezetben a 329 — 330. oldalakon bizonyos gazdasági kérdésekkel találkozunk. De azokat leszűkítette a márciusi ellentámadás gazdasági problémáira, aminek a tervét a szerző túlságosan felnagyítja. A 331. oldalon azt írja, hogy annak célja a romániai olajmezők visszaszerzése volt. Ezért részletesen ismerteti a romániai belpolitikai helyzetet. Amit erről mond, megfelel a valóságnak, de jelen esetben fejtegetése indokolatlan, nem tartozik a tárgyhoz. A 333. ós 334. oldalak elolvasása után tudomást szerzünk arról, hogy a német ellentámadás tervét a nyilas vezérkar 1945 februárjában készített helyzetmegítélése alapján közli. Nem szerencsés ennek az anyagnak a beépítése, mivel a szerző nem bírálja, csak ismerteti, s úgy tűnik, mintha egyetértene az értékelésükkel. Később derül csak ki, hogy ez a terv nyilas vágyálom volt. A német katonai vezetés az arcvonal déli szárnyán kialakult harcászati és hadműveleti helyzet alapján nagy reményeket nem fűzhetett az ellentámadáshoz. A januári sikertelen kísérletek után többet, mint a Duna elérését és esetleg hídfő létrehozását a keleti parton, nem is remélhetett. Tulajdonképpen a helyzet alapján ennyit várni is kalandorság volt. A vezérkar ellenezte is Hitler tervét. Ügy vélte, hogy az ide irányított erőket már nem lesz módjában visszaszállítani Berlinhez. Ezt a vitát egyébként a szerző is érinti. Kimondja, hogy Hitler se akart többet, mint visszavetni a szovjet csapatokat a Duna mögé, újra birtokba venni Budapestet, átkelni a balpartra és ezzel biztosítani a háború folytatásához az üzemanyagot (336. l.J. Éppen ezért a nyilas helyzetértékelés és a romániai állapotok összekapcsolása a német tervekkel felesleges volt. Befejezésül néhány kisebb problémát érintünk. Könyvének 382. oldalán a szerző azt írja, hogy ,,a2. ós 3. Ükrán Front csapatai tehát minden újabb erősítés nélkül felszabadították hazánkat". Nem részletezi, hogy mire gondol. Ezt csak úgy értelmezhetjük, hogy a frontok sem személyi, sem anyagi erősítést, azaz utánpótlást nem kaptak, és hazánkat azzal az erővel, azokkal a fegyverekkel szabadították fel, amelyekkel a felvonulás időszakában rendelkeztek. Megállapításával nem lehet egyetérteni. Mindkét front utánpótlása folyamatos volt. Ez másképpen korszerű körülmények között nem is történhet. A 2. Ukrán Frontot például a debreceni hadművelet megindulása előtt megerősítették a 46. hadsereggel, a 4. és 6. gárda lovas, a 7. gépesített hadtesttel, a 6. gárda vadászrepülő hadosztállyal és a 7. áttörő tüzér hadosztállyal; a személyi állományban meglévő hiányok kiegészítésére 75 ezer harcost és tisztet, a harckocsiegységek feltöltésére pedig 427 harckocsit kapott.7 0 Ez a továbbiakban is folyamatos volt. 1944 októberében a főparancsnokság tartalékából a 2. Ukrán Front állományába utalták a 2. és 4. gárda gépesített hadtesteket, a 23. lövészhadtestet (68., 69., 316. lövészhadosztályokat).7 1 Hasonlóan történt a 3. Ukrán " Krasznüj Flot, 7. szentjabrja, 1948. R. " Direktivü Sztavki Verhovno-Glavnofío Komandirovanija: Nov 220215. Arhiv MO SzSzSzK f. 240, op. 178542/c, ti. 13, li. 159—160: Г. 278, op. 1519, d. 23: f. 612, op. 2Й5833, d. 0: f. 645, op. 15742, d. 3. " Uo. f. 240, op. 2779, d. 992, li. 116—117.
