Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
624 ÖLVEDI IGNÁC tek október közepére tervezett ellentámadása. Az október 7-én és 8-án kiadott német— magyar hadijelentések is biztatóak.' Minden bizonnyal ezért kért Horthy október 8-án hajnalban haladékot. Azzal viszont, hogy csak a feltótelek „ismerete után adható meghatalmazás", a fegyverszünet aláírásának időpontját igyekezett kitolni. Azaz még mindig abban reménykedett, hogy hátha mégis valami történik és kiléphet a háborúból úgy, hogy ne a Szovjetuniónak adja meg magát. Meghatározhatatlan, hogy meddig tartott volna még Horthynál a tétovázás, ha a hadiesemények nem késztetik 8-i álláspontjának megváltoztatására. A küldöttség október 10-én 00,20 perckor (moszkvai idő szerint) a következő üzenetet kapta: „Fegyverszünet megkötése kívánatos. Aláírásra meghatalmazás megadva."8 Majd október 11-én reggel tudatta a delegációval, hogy „Magyarország az előzetes fegyverszüneti feltóteleket elfogadja".9 Mi késztette erre Horthyt? A kormányzót erre a lépésre a Tiszántúlon bekövetkezett hadihelyzet és a Debrecentől délre dúló harcok menete késztette. Október 8-án a 2. Ukrán Front gyorscsoportja (Plijev lovas-gépesített csoport) birtokbavette Püspökladány, Karcag—Kisújszállás helységeket, átvágta a Szolnok—Debrecen főközlekedési útvonalat. Égy hadtesttel 9-én harcot kezdett Debrecenért, főerőivel délkeletre fordulva Hajdúszoboszló —Derecske—Nagyvárad irányban csapást mért a Breith páncélos csoport hátába.1 0 Az 53. hadsereg csapatai Csongrád és Szentes, valamint Szegedtől északra (4 km) a 4G. hadsereg erői pedig Szegedtől délre átkeltek a Tiszán.11 Ezekből az eseményekből Horthyék megértették azt, hogy a Vörös Hadsereget nem lehet feltartóztatni. Nem véletlen tehát, hogy a kormányzó éppen október 9-én éjjel közölte a küldöttséggel, hogy a fegyverszünet megkötése kívánatos. Tóth Sándor ezt figyelmen kívül hagyta, és az október 15-i eseményeket a támadás megindulása előtt ismerteti, ezzel elszakította a fegyverszünet kérdéseit az arcvonal helyzetétől. Nem érezzük, hogy Horthy a hadiesemények hatására cselekszik. Egy másik fontos probléma, ami szintén nagyobb figyelmet érdemelt volna, a Magyarországon állomásozó félmillió német katona kérdése. „Az új kormány az első minisztertanácsi ülésen egyértelműen a további harc mellett döntött — írja Tóth Sándor —, s elhatározta, hogy kérni fogja a német hadvezetést, vesse be a Magyarországon pihenő félmillió német katonát az Északi és Déli Kárpátok vonalán a szovjet csapatok megállítására."12 Az, hogy Lakatos ilyen bejelentést tett, megfelel a valóságnak. Különös azonban, hogy a szerző ehhez nem fűz megjegyzést. Az olvasó így könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a román kiugrás idején valóban félmillió német katona állomásozhatott hazánkban, amivel szemben a magyar hadsereg nem vehette fel a harcot. Ezért — Magyarországnak nem volt más választása, mint folytatni a háborút és a várakozás álláspontjára helyezkedni. El kell oszlatnunk ezt a téves felfogást. Németország katonapolitikai helyzetének, erőviszonyainak értékelése, valamint egyes német anyagok alapján az a következtetés látszik a legmegfelelőbbnek, hogy 1944 augusztus végén és szeptember elején csak mintegy három német hadosztály állomásozhatott Magyarországon. Ezek összlétszáma az SS rendőri és Gestapo-alakulatokkal együtt nem haladhatta meg a 65 — 70.000-t. A német főparancsnokságnak egyszerűen nem volt lehetősége ennél több erőt Magyarországon állomásoztatni. Hitler ekkor már nagyon szűkében volt a katonáknak. Még oda sem tudott elegendőt adni, ahová feltétlenül szükséges lett volna. Tartalékait a szovjet csapatok nyári támadásai és a szövetségesek partraszállása felemésztette. Ha a németek 1944 augusztus végén és szeptember elején szabad alakulatokkal (tartalékokkal) és 500 000-es megszálló erővel rendelkeznek — mint ahogy ezt Lakatos és Horthy emlékirataiban1 3 állítja — a bukaresti fordulat után minden bizonnyal azonnal rrfegszállták volna a Keleti- és Déli-Kárpátok átjáróit, s a harcot az előrenyomuló szovjet csapatokkal nem Magyarország határain, hanem a védelemre kiválóan alkalmas Kárpátokban veszik fel. A német főparancsnokság a katonai helyzet rosszabbodása miatt a Magyarországot márciusban megszállt erőit fokozatosan kivonta. A Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht 1940—1945 erre vonatkozóan azt írja, hogy a légierő kiképző alakulatain kívül ,,. . . a 389. gyalogos, a 8. SS lovas, még egy SS lovas (22.), ' Pesti Hírlap 1944. okt. 7. és 8. •От. Teleki Qéza: i.m. »Co. 10 Arhiv Minisztersztva Oboronü SzSzSzR (a továbbiakban: Arhiv MO SzSzSzR) fond (f.) 278, opisz (op.) 1519 delo (d.) 20, liszt (1.) 11—12. 11 Arhiv MO SzSzSzR f. 409, op. 10057, d. 372, li 318; f. 240, op. 2779, d. 1190, li. 35. 12 Tóth Sándor: i. m. 16—17. 1. »» Horthy Miklós: i. m. 263. 1.
