Századok – 1967
Közlemények - Sipos Péter–Stier Miklós–Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében 1931–1939 602 - Stier Miklós ld. Sipos Péter 602 - Vida István ld. Sipos Péter 602
VÁLTOZÁSOK A KORMÁNYPÁRT PARLAMENTI KÉPVISELETÉNEK ÖSSZETÉTELÉBEN 609 társával együtt kilépett a Nemzeti Egység Pártjából.1 3 Vele tartottak Berki Gyula, Biró Pál, Fráter Jenő, Gratz Gusztáv, Herrmann Miksa, Kállay Miklós, gr. Keglevicli Gyula, Kozma Jenő, Niamesny Mihály, Payr Hugó, br. Prónay György, gr. Ráday Gedeon, Szcitovszky Béla, Scheuer Róbert és Ugrón Gábor.14 1935-ben különösen brutális kormánypárti terror jegyében zajlottak le az utolsó nyílt választások Magyarországon, amelyeken a NEP „hatalmas" győzelmet aratott. A túloldali táblázat képet ad az 1935-ös választások eredményeképpen a Házba került kormánypárti kópviselőgárda társadalmi rétegződéséről. Az előző ciklushoz képest a fő kategóriák egymáshoz való arányában lényeges változás nem mutatható ki. Messzebbmenő következtetések vonhatók le az egyes kategóriákon belül a társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyának és az egyes rétegek személyi összetételének megváltozásából. A finánctőke és a hozzá legszorosabban kapcsolódó ipari nagyburzsoázia továbbra is viszonylag csekély közvetlen képviselettel rendelkezett a NEP-ben. Fellner Pál, Kühne Lóránt, Szurday Róbert és Knob Sándor volt e réteg kormánypárti szószólója. Figyelemreméló, hogy Reményi-Schneller Lajos révén közvetlen képviselethez jutottak a keresztónyburzsoázia és az agrártőke vállalatainak irányításában résztvevő, újonnan feltörekvő és politikai szerepet is óhajtó gazdasági szakemberek. (Vezérigazgatója a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének, igazgatósági tagja a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének, a Nitrokémia Ipartelepek Rt.-nek, a Magyar Hydrobenzin Rt.-nek, a Magyar Ammóniagyár Rt.-nek stb.) A földbirtokosoknak az 1931-es állapothoz képest 6,1%-os térhódításában — egyelőre a személyek cserélődését még nem tekintve — jellemző mozzanatot láthatunk. Egészében megnövekedett az agrárstruktúrához, az agrárius érdekekhez szorosan kapcsolódó kormánypárti képviselők tábora. Ha megfigyeljük a kategórián belüli elmozdulásokat is, feltűnő mindenekelőtt a mágnás-arisztokrata mammutbirtokos képviselők teljes kiszorulása. Míg az előző parlamenti ciklusban ott találtuk a tízezerholdasok képviselőit, jelen időszakunkban a legnagyobb földbirtokkal rendelkező arisztokrata gr. Károlyi Viktor, akinek birtokai „csupán" 6746 kh-ra (63.764 aranykor, évi jövedelemre) rúgtak. Utána következik br. Radvánszky Kálmán, 4210 kh-dal (évi 2 1.842 aranykor.), azután négyen 3 — 4000 kh-dal, ugyancsak négyen 2 — 3000 kh-dal, s végül 1 — 2000 holddal öt birtokos rendelkezik. Jellemző továbbá erre a nagybirtokos rétegre — szemben az előző garnitúrával —, hogy, egyetlen kivétellel, nincs komolyabb tőkés érdekeltsége a fináncoligarchia pénzintézeteiben vagy ipari nagyvállalataiban. Mindössze hatan vannak, akik tagjai valamely helyi jelentőségű, többnyire agrártőkés jellegű pénzintézet vagy mezőgazdasági terményeket feldolgozó és értékesítő vállalat igazgatóságának. A csoport nagyrésze, számszerint 9 (60%) 1935-ben mint új képviselő nyerte el a kormánypárti mandátumot. Közöttük hatan élénk szerepet vállaltak a nagy- ós középbirtokos vezetés alatt álló gazdamozgalmakban, tagjai voltak a helyi mezőgazdasági kamaráknak, gazdaegyesületeknek és szövetkezeteknek. Gr. Festetics Domonkos pl. tagja az Országos Mezőgazdasági Kamarának, s emellett helyet foglal az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara vezetőségében. Nirnsee Pál az OBIGE igazgató-választmányi tagja, alelnöke a Juhtenyésztők Országos Egyesületének. Beniczky Elemér elnöke a pétervásári járási mezőgazdasági bizottságnak, az Északtarnavölgyi Víztársulatnak és az Egercsehi Hitelszövetkezetnek. Politikai indításukat tekintve a következő kép bontakozik ki: a két „öreg", Bárczay Ferenc és Beniczky Elemér (60 ill. 63 évesek) már a század első évtizedében is képviselő volt az alkotmánypártban ill. a függetlenségi és 48-as pártban. 1919 után azonban visszavonultak, s 1935-ig csak a vármegyei közéletnek voltak aktív szereplői. A fiatalabbak közül gr. Károlyi Viktort már 18 éves korában Horthy „nemzeti hadsereg"óben találjuk, s bár a húszas években nem játszott aktív politikai szerepet, szélsőjobboldali eszméit megőrizve 1935-től egyik legagresszívabb hangadója a kormánypárti szélsőjobboldalnak. Gr. Pálffy-Daun József először a bécsi ellenforradalmi szervezkedésben tevékerykédett, később átment Szegedre, ahol a „nemzeti hadsereg" vezérkarában tűnt fel. 19. 5-ig bicskei birtokán gazdálkodott. Gr. Almássy Imre 1919-ben a szolnoki fehérgárda szervezője volt, majd átmenetileg visszavonult, s a NEP kampányszerű szervezése idején „élharcosként'" működött közre. A többiek 1935-ben kezdték meg közéleti szereplésüket. A nagybirtokosok közül kimaradtak olyan prominens bethlenisták, mint gr. Károlyi Gyula, gr. Keglevich Gyula, gr. Ráday Gedeon és br. Prónay György, s ez a tény " A kormánypárt 1932-tól, Gömbös javaslatára, a Nemzeti Egység Pártja nevet vette fel. (A továbbiakban: NEP.) 11 Országgyűlési Almanach. 1935—1939. 228. 1., 8 Órai Újság, valamint Újság, 1935. máre. 8, 9. 10-i számai.
