Századok – 1967

Közlemények - Sipos Péter–Stier Miklós–Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében 1931–1939 602 - Stier Miklós ld. Sipos Péter 602 - Vida István ld. Sipos Péter 602

VÁLTOZÁSOK A KORMÁNYPÁRT PARLAMENTI KÉPVISELETÉNEK ÖSSZETÉTELÉBEN 605 tagja volt a Kereskedelmi Bank érdekkörébe tartozó Ajkai Kőszénbánya Rt.-nek, a Magyar Általános Takarókpénztár Rt.-nek, elnöke a Pátria Általános Biztosító Rt.-nek, valamint 6 kisebb ipari és mezőgazdasági vállalatban töltött be vezető szerepet. Károlyi Gyula a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagja volt. A nagybirtokosok többsége (kilenc) csupán helyi jelentőségű pénzintézetek, illetve mezőgazdasági terményeket feldolgozó és értékesítő vállalatok igazgatóságaiban szerepelt. Politikai múltját tekintve ez a réteg lényegében két fő csoportra osztható: hatan az 1918 — 1919-es forradalmak előtt kezdték meg politikai pályafutásukat, zömmel a kormánypárt soraiban, heten csak 1931-ben kapcsolódtak be a politikai életbe, többnyire a fiatalabb arisztokrata nemzedékből. Valószínű, hogy Bethlen az ő jelölésük révén is az Egységes Párt felfrissítését ós kormányzati rendszerének megszilárdítását akarta elérni. A nagybirtokos képviselők közül gr. Almássy Lajos, br. Biedermann Imre, br.Prônai György és gr. Ráday Gedeon tagjai voltak Bethlen szűkebb baráti környezetének. Kiemelkedő politikai szerep tulajdonítható gr. Károlyi Gyulának, aki Horthy legbizalmasabb tanácsadóinak egyike volt. A középbirtokos képviselők birtokviszonyait vizsgálva szembeötlő a kategórián belüli vagyoni differenciálódás: míg 42% a 600—1000 holdasok csoportjába tartozott, addig 21% 2^600 holddal, s 37% 200 holdon aluli birtokkal rendelkezett. A 19 képviselő közül mindössze háromnak volt kimutatható tőkés érdekeltsége, méghozzá a nagybirtokhoz közelebb álló rétegből: Kállay Miklós a MOKTÁR-hoz tartozó Szabolcsi Központi Takarékpénztár Rt., valamint a Hitelbanktól függő Bóni Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. elnöke és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár alapította Nenzetközi Borkereskedelmi Rt. igazgatósági tagja volt, Putnoky Móric a Hitelbank és a Magyar Általános Takarékpénztár által létrehozott Magyar Tógazdaságok Rt., Erdélyi Aladár pedig a Nemzeti Hitelintézet Rt. igazgatóságában foglalt helyet. A középbirtokos képviselőgárda politikai arculata a nagybirtokosokkal összehasonlítva bizonyos eltéréseket mutat. Legjellemzőbb vonása, hogy közel egyharmada az 1918—1919-es forradalmak idején kezdte közéleti pályafutását, mint az ellenforradalmi mozgalmak aktív résztvevője. Feltűnő, hogy az 1931-es választásokon újonnan bekerült 6 középbirtokos képviselő közül négyen tartoznak ebbe a csoportba. Ez a tény egy később jelentősen felerősödő tendencia első mozzanata. A konszolidáció időszakában háttérbe szorult szegediek lassanként ismét visszaszivárogtak a politikai életbe. Ebben döntő szerepe volt Gömbös növekvő befolyásának, aki Bethlennel is el tudta fogadtatni jelöltjeit. Jellemző e tekintetben Marton Béla pályafutásának alakulása. A világháborút tényleges huszártisztként harcolta végig. 1919 januárjában belépett a Magyar Országos Véderő Egyesületbe, amelynek Gömbös elnökké való megválasztásakor ügyvezető igazgatója lett. A MOVE feloszlatása után annak irodáit saját lakásába helyezte át és innen irányította a további szervezkedést. Később Bécsbe szökött, résztvett a bankgasse-i rablásban és a bruck-királyhidai áttörési kísérletben, majd Szegeden a horthysta Nemzeti Hadsereg kiépítésében tevékenykedett. A fehérterror évei után visszavonult, 1922-től dánszentmiklósi birtokán gazdálkodott, s tevékenysége 1931-ig a vármegyei közéletre korlátozódott. 1932-től a kormánypárt ügyvezető főtitkára. A középbirtokos képviselők soraiban viszonylag kevesen tartoztak Bethlen közvetlen hívei közé. Hegedűs Kálmánt, Kállay Miklóst és Putnoky Móricot a miniszterelnök legszűkebb baráti környezetében találjuk, míg a többség nagyrészt a Bethlennel szimpatizáló agrárblokkhoz tartozott.6 Mint a táblázatból látható, az Egységes Pártba bekerültek a gazdagparasztság soraiból is néhányan. Bethlen már 1926-ban kibuktatta a pártból a „csizmások" nagy részét. Mindössze 12-en maradtak, s számuk 1931-re tovább csökkent. Valamennyien a húszas évek elejétől képviselők. Vezetőjük Mayer János, Bethlen volt földművelésügyi minisztere. A csoport már csak kis létszámánál fogva sem jelbntett komolyabb, önálló politikai tényezőt, legfeljebb a kormánypárt agrárblokkjának egészében, azzal együtt érvényesülhetett. Többnyire a bethleni politika hívei, akiknek mindenekelőtt a mandátummegtartás volt a legfőbb céljuk. Egyik jellemző figurája a csoportnak Csizmadia András, „a kormánypárt utolsóé oszlopa a Tiszántúlon", aki 197 kat. hold e A kormánypárton belüli agrárblokk vezetője Marsehall Ferenc volt, kialakulása 1930-ban vette kezdetét, amikor az agrárolló a válság következtében mind szélesebbre nyilt. 1931 elejére az agráriusok különállását, bizonyos mértékig ellenzékiségét rendszeres, heti összejöveteleik mutatják, amelyeken fenntartották a párt iránti teljes lojalitás látszatát: az agrárolló elleni harcukban ugyanis még a bethleni koncepció támogatójakéként léptek fel, de megmutatkozott elégedetlenségük is a kormány politikáját illetően.