Századok – 1967

Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583

584 RÉV ERIKA kezetnek" tüntette fel. Mindez a népbiztosok védelmét rendkívül megnehezítette, hisz az ügyészség a vádindítványban nem terjesztett elő olyan pontosan körvonalazott és határozottan lerögzített tényeket, amelyeket konkrétan meg lehetett volna támadni. A védelmet a régi bűnvádi perrendtartás rendelkezéseivel szemben a Gy. B. P. úgyszólván teljes egészében kiszolgáltatta a bíróság önkényének, mert a gyorsított tanács (így hívták abban az időben a Gy. B. P. alapján szervezett öttagú törvényszéki tanácsokat) egyetlen intézkedése, tehát a védők elleni határozata ellen sem tett lehetővé perorvoslatot. A gyorsított bűnvádi perrendtartás említett intézkedései természetesen a vádlottakat is igen nehéz, kiszolgáltatott helyzetbe hozták. A főtárgyalás 1920. július 5-től november 24-ig tartott, az ítéletet 1920. december, 28-án hirdették ki. A bíróság Vántus Károlyt, Haubrich Józsefet, Bokányi Dezsőt és Ágoston Pétert halálra, Bajáki Ferencet, Dovcsák Antalt, Nyisztor Györgyöt, Kalmár Henriket, Kelen Józsefet és Szabados Sándort életfogytig tartó fegyházra, mint főbüntetésre ítélte. A 97 tárgyalási napra kiterjedő főtárgyalás során a védelem által előterjesztett hatásköri kifogás és a tárgyalás elnapolására irányuló indítvány elutasítása után, elsősorban a vád ismertetése történt meg. Ezt követte a vádlottak kihallgatása és a bizonyítási eljárás lefolytatása, majd a vád- és vódőbeszédekre, továbbá a vádlottaknak az utolsó szó jogán tett nyilatkozatára került sor. A vádlottak kihallgatásánál a bíróság eltért az általános eljárási gyakorlattól, amennyiben a vádlottakat nem ugyanazon alkalommal, illetve folytatólagosan hallgatta ki a vádindítvány egészére, hanem három alkalommal. Stocker Antal, a bíróság elnöke így már a vád ismertetésétől kezdve három részre tagolta a tárgyalást: 1. A felségsértés és lázadás, 2. a gyilkosság, 3. végül a pénzhamisítás bűntetteivel kapcsolatos eljárási aktusokra. Ez a széttagoltság csak a perbeszédek megkezdésével ért véget. A főtárgyalás során az egyes vádlottak és a tanúk kihallgatása rendkívül terjengőssé vált, a jelentéktelen részletek boncolgatására is kiterjedt. A tárgyalás anyagáról készített gyorsírói feljegyzés mintegy 7000 oldalt tesz ki, és ennek az óriási anyagnak a nagyobbik része a per jogászi eldöntése szempontjából mellékes körülményekre terjed ki. A tárgyalás vezetésének módjából határozottan megállapítható, hogy a bíróság a per elhúzására törekedett. Hasonló célja volt a védelemnek is. Ennek a körülménynek az az elsőrendű oka, hogy a Vörös Hadsereg előrenyomulása, amely már a tárgyalás elején megkezdődött, nem kedvezett az ellenforradalmi rendszernek. Említettük már, hogy a szovjet diplomáciai beavatkozás nem sokkal a per megindítása után kétségessé tette a hozandó ítélet végrehajthatóságát. Az ellenforradalmi kormányok abban reménykedtek, hogy a Szovjet-Oroszország elleni katonai intervenciók kedvezőbb fordulatot vesznek, s a magyar katonaságot is igónybeveszi akkor az antant. Ennek az ellenforradalom részéről várt reménynek a teljesüléséhez azonban időre volt szükség. Ennek érdekében igyekeztek a népbiztosok elleni tárgyalást elnyújtani mindaddig, amíg az általuk óhajtott esemény bekövetkezik. A védelem elsősorban Szovjet-Oroszországtól várhatta a volt népbiztosok megmentését. Minél szilárdabbá válik Szovjet-Oroszország katonai helyzete, annál erősebben lehetett bízni a népbiztosok kicserélésében. A per elhúzódása alatt ez a katonai helyzet állandóan javult, és így az a tendencia, ami mind a bíróság, mind a védelem részéről a főtárgyalás elnyújtására irányult, gyakorlatilag a vádlottaknak kedvezett. A bíróság azzal, hogy módot adott a vádlottak és a tanúk számára a legrészletesebb nyilatkozatok megtételére, azt is bizonyítani igyekezett, hogy az eljárást teljesen legálisan „perrendszerűen" folytatja le, a Gy. B. P. előírásai ellenére nem törekszik annak lerövidítésére, hisz a védelem már amúgyis kifogásolta az eljárásnak a gyorsított bűnvádi perrendtartás alapján történő lefolytatását. Végül, de nem utolsósorban, a bíróság a kommunista-ellenes propaganda céljait is szolgálni kívánta a terjengős tárgyalási módszerrel. Semmi szükség nem volt pl. arra, hogy a rögtönítélő bíróságok, illetőleg forradalmi törvényszékek halálos ítéletei végrehajtására nézve a legapróbb részletességgel hallgassa ki a tanúkat, hiszen ezt az ítéletekre vezetett záradékok is igazolták. À bíróság azonban a halálos ítéletek végrehajtása minden mozzanatának eltúlzott és kiszínezett pertraktálásával a „vörös terror borzalmait" igyekezett a köztudatba átvinni, ós ezzel megkísérelte, hogy a fehérterror különítményeinek a gyilkosságsorozatát az indokoltság ós menthetőség látszatába öltöztesse. A tárgyalás hosszú időre történő elhúzódását elősegítette a vádindítvány ténybeli hiányossága is. Kiemeltük már, hogy a vádindítvány egyetlen alfejezetében sem rögzített le konkrét tényállást, hanem általánosságokat tartalmazott. A vádindítvány-