Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 51 német imperializmus nem volt stabil, megállapodott jellegű, amely meghatározott célokra tört, hanem dinamikus, korlátlan célokra törekvő. Az a súrlódás, amely éppen ezért jött létre a német vezetőkörök és a Monarchiát képviselő Conrad és Burián között, a két hatalom ellentétes fejlődéstörvényeiből és érdekeiből fakadt, még akkor is, ha ez a vezető személyekben nem volt tudatos. Ugyanekkor azonban alig tagadható, hogy végső fokon a Monarchiát képviselő álláspont volt a reálisabb, éppen mert szerkezeti gyengesége, katonai akcióképtelensége a háború gyors befejezését követelte meg. A német vezetők viszont nem azért vállalták a háborút, hogy azt a számukra „vereséget" jelentő status quo-val fejezzék be. A lezajlott hadicél-közlési vitából kiderült, hogy az osztrák-magyar politikusok „realizmusa", amely a Monarchia egyre nyilvánvalóbb gyengeségének felismerésén alapult, közelebb állott a valóságos helyzethez, mint a német katonák erélyeskedése, amely a képzelt erő ijesztő hatására épült. A Központi Hatalmak szövetségi rendszerének végzetes irrealitását azonban mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a Ludendorff-féle militarizmus képzelt ereje hatásosabban érvényesült, mint a tényleges helyzet valamennyi reális jelzése. Amikor Burián 1916. október 18-án Plessben felvetette a német kormánynak a békeajánlat gondolatát, akkor az általa képviselt és előadott koncepcióban a béke elérésének feltétlen szükségessége s viszonylag legegyszerűbb módja szoros egységet alkotott. A békeajánlat megtétele s a beterjesztett békefeltételek megvitatása Burián elképzelésében logikailag összefüggő gondolatsor volt, amelyen belül volt ugyan lehetőség taktikázásra, amelynek alapján azonban a status quonak mint előfeltételnek az elfogadása mellett meg lehetett egyezni az ellenséggel. Hozzátartozott e koncepcióhoz az is, hogy Burián a központi hatalmakat, mint háborús szövetséget szintén egységnek tekintette. A német kormánnyal megindult tárgyalások elején azonban rögtön kiderült, hogy az eljárás kérdésében komoly nézeteltérések állanak fenn. A békeajánlat időpontjában hamar meg lehetett egyezni, azt néhány héttel a lengyel állam proklamálása után kívánták kitűzni. A nyílt nézeteltérés három kérdés körül bontakozott ki, amelyek közül az első s a legélesebb a békefeltételek közlése körül mozgott, míg a status quo és a szövetséges bolgár és török békefeltételekkel való szolidaritás kérdésében nem okozott különös nehézséget a megegyezés. A békefeltételek közlésével szemben — mint már említettük — többek között két főérvet hozott fel a német kormány, az egyiket v. Stumm követ útján, hogy ui. nem vállalhat a német közvélemény előtt felelősséget olyan előzetes igényfeladásokért, amelyek nem teljesen indokoltak. Ilyen eset fordulhatott volna elő — többek között — Belgium kérdésében, amelyre Németországban olyan igényeket támaszthatnak, amiket Anglia sohasem fogadna el. Stumm nem mulaszthatta el a megjegyzést, hogy Ausztria-Magyarországnak e tekintetben könnyebb a helyzete.31 A hadicélok közlése elleni másik érvet II. Vilmos császár hozta fel I. Ferenc Józsefhez írott levelében. Ez pedig abban állott, hogy ha magas igényeket támasztanak, azokat eleve elutasítják, ha alacsonyakat, úgy a tárgyalások folyamán még jobban visszaszorulhatnak. Ilyenformán a németek egyetlen tárgyalási alapnak saját tárgyalási készségüket tekintették, továbbá 31

Burián gépírásos feljegyzése a német kormánnyal folytatott tárgyalásairól. Wien, 1916. okt. 30. OL. Filmtár W. 404. H. H. St. A. P. A. Krieg 25/P. 4 *N