Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 557 Még beszédesebbekké válnak e számadatok, ha felsorakoztatjuk a mögöttük rejlő iparágakat és a megfelelő mesterlétszámot.5 4 Az élelmező és háztartási ipart 1833-ban a következő szakmák képviselték: molnárok (32), kenyérsütők (12), fehérsütők (44), feketesütők (22), kalácssütők (9), bábsütők (6), tésztacsinálók (2), cukrászok (10), csokoládékészítők (4), mészárosok (46), hentesek (92), halászok (27), pacalfőzők (4), kertészek (35), sörfőzők (4), pálinkaégetők (26), ecetfőzők (10), kávésok (42), szappanosok és egyben gyertyamártók (21), végül keményítőkészítők (8). A ruházati és ruházati kiegészítő iparok közül ugyanakkor ezek fordultak elő: posztócsinálók (11), posztónyírók (6), takácsok (12), fátyolszövők (7), vászonfestők (4), selyemfestők (3), magyar szabók (29), német szabók (228), szűrszabók (3), magyar kalaposok (3), német kalaposok (12), sapkakészítők (10), harisnyakötők (2), harisnyaszövők (6), kesztyűsök (14), szűcsök (28), magyar gombkötők (16), német gombkötők (3), paszományverők (7), csatosok (3), tímárok (16), magyar tímárok vagy cserzők (14), irhászok (3), kordovánosok (14), bőrfestők (9), vargák 189), csizmadiák (100), bocskorkészítők (15), táskakészítők (5), esernyősök (2), paplanosok (12) és vattakészítők (16). Az építő- és berendező iparágak legfőbbjei is jelen voltak, úgymint: az építőmesterek (7), a kőfaragók (4), ácsok (6), cserepesek (14), üvegesek (15), kövezők (2) és kútcsinálók (9), illetőleg az asztalosok (70), kárpitosok (16) és mázolok (13). Az eszközkészítő iparoknak igen széles skálája sorakozott fel. Fémművesek: kovácsok (20), szerkovácsok (9), szegkovácsok (8), tűkészítők (8), sarkantyúsok (4), szablyakészítők (2), kardcsiszárok (5), késkovácsok (4), acélművesek (4), ércborítók (5), vargaeszközkészítők, továbbá bádogosok (12), dróthúzók (2), ráspolycsinálók (4), óratokkészítők (2), rézkovácsok (7), rézművesek (7), rézöntők (7), ónöntők (6), sörétöntők (1) és harangöntők (4), végül lakatosok (38), puskaművesek (9), nagyóra-készítők (9), kis-órások (17) és faóra-készítők (2). — Faművesek: esztergályosok (10), csigakészítő (1), kerékgyártók (13), kádárok (30), sámfakészítők (7), puskaagykészítők (3), pipafaragók (7) és kosárfonók (8). — Bőr-, szőr- és kenderművesek: magyar szíjgyártók (4), német szíjgyártók (11), nyergesek (14), kefekötők (6), szitások (9) és kötélgyártók (13). —- Agyag-, grafit-, csont-, szarufeldolgozók: fazekasok (7), irónöntő (1), fésűsök (11) ésenyvfőzők (4). Papíriparosok: kéregpapírkészítők (3), dobozkészitők (3), papírnyomók (3) és könyvkötők (12). A szolgálattevő iparok közül a borbély-seborvosok (22), hajfonók (3), folttisztítók (3), kéményseprők (4), köszörűsök (6), bérkocsisok (91), fuvarosok (14) és hajósmesterek (6) működtek. Végül a fényűzési és műipar köréből a következő szakmabeliek álltak a lakosság rendelkezésére: arany- és ezüstművesek (28), aranyfonók (2), aranylapítók (2), aranyszövők (2) és aranyozok (9); könyvnyomtatók (3), betűmetsző és -öntő (1), kőírók vagy litográfusok (2), rézmetszők (3) és réznyomtatók (3); képírók, azaz festők (17) és képfaragók, azaz szobrászok (7), orgonakészítő (1), hegedűkészítők (5), egyéb hangszerkészítők (21), húrcsinálók (5), gyógyszerészek (9), parókakészítők (14), tobákcsinálók (16) és dohánymetszők (7), végtére lakkozok (17), kártyafestők (8) és virágcsinálók (8). Ez az ipari seregszemle5 5 a következő megállapításokat teszi lehetővé: 54 Uo. 64 Uo.
