Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
554 BERLÄSZ JENŐ mint amúgy is szegény lakosságú kerületekben, a kisfogyasztás fedezését polgárjoggal nem rendelkező extra-gremiális szatócsoknak engedte át, akiknek a külvárosi bírák előterjesztésére a városi tanács nehézség nélkül megadta a kereskedői jogosítványt. De nem látta értelmét a grémium az új várostípust megtestesítő gazdag Lipótvárosba való behatolásnak sem, nyilván az ausztriai gyári lerakatokkal való verseny kilátástalansága miatt. Bezárkózott tehát az óváros, a Belváros falai közé, nem véve tudomást a körülötte felépülő új világról. Pedig az iij időknek beszédes kifejezője volt a városfalaknak, a városkapuknak, a XVIII—XIX. század fordulóján történt gyorsütemű lebontása. Velük nemcsak a feleslegekké vált védőműveket távolították el, hanem az öncélú városgazdaság jelképeit is.3 8 * Buda nem járta meg a fejlődésnek ugyanezt az útját. Ismertetett területi növekedését és népességi gyarapodását nem gazdasági strukturális változás idézte elő. A pesti fejlődésnek alapját alkotó nagyszerű közlekedésföldrajzi helyzet ugyan ránézve is fennállt, de hasonló következmények nélkül. Budán az új kereskedelmi törekvések nem tudtak maguknak megfelelő feltételeket teremteni. így hát a város megmaradt annak, ami századokon keresztül volt: földhözkötött településnek, középkori típusú bortermelő, borkereskedelemből élő városnak.3 9 Pest hatalmas arányú fejlődését Buda nemcsak követni nem tudta, hanem még korábbi kereskedelmi jelentőségét is egyre inkább elveszítette. Fr. Schams 1821. évi megfigyelése szerint Buda országos vásárai (március 1., június 27., szeptember 14., november 30.) forgalmukat tekintve nem múlták felül a legtöbb vidéki kisváros és mezőváros sokadalmait. Kisszerű összeverődései voltak azoknak a kalmároknak, akik nomádokként állandóan úton voltak egyik vásárból a másikba, beérve akkora kereskedelmi hozammal, amely fuvarköltségeiket és életfenntartásukat fedezte. Csekélységükre jellemző, hogy nagyobb vásártérre nem is volt szükségük, elfértek a Víziváros fő utcáján s egy-két mellékutcájában. Némi jelentőségre csak a szeptemberi vásár vergődött, ahol a szüretelők szükségleteire számítva, rengeteg kádáripari árut hoztak piacra. Igazi országos forgalomnak vagy éppen külkereskedelmi ügyletek lebonyolításának azonban nyoma sem volt a budai vásárokon.40 Természetes fontosságuk csak a város élelmezését biztosító heti piacoknak volt; a tabáni hétfői, a vízivárosi szerdai és a várbeli szombati vásárnapokon Buda-környék parasztnépe állítólag elegendő fogyasztási cikket szállított fel s cserébe sok iparcikket vitt szét mindenfelé.41 Hogy Buda a nagykereskedelmi forgalomból való teljes kiesése ellenére is valamelyest a XIX. században is növelni tudta népességét, azt csak nagyszerű szőlőművelésének köszönhette (bár a gellérthegyi, sashegyi, svábhegyi szőlőkultúrák mintha ekkor már hanyatlásban lettek volna), s részben politikai fővárosszerepének, amelyet II. József óta betöltött.42 lg Oszetzky Dénes: A hazai polgárság társadalmi problémái a rendiség felbomlásakor. Bpest. 1935. 12., 20 — 21. 1. — Pólya: i. m. 21., 34. 1. — Adressbuch der königlichen Freystadt Pesth Д815. Pest é. n. 122. 1. 39 Prinz: i. m. 73 — 75. 1. 40 Franz Schams: Vollständige Beschreibung der königlichen Freyen Haupt Stadt Ofen in Ungarn. Ofen. 1822. 110., 542. 1. 41 Uo. 543. 1. 42 Uo. 550—574., 489 — 497. 1. — Palugyay : i. m. 241 — 242. 1.
