Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
552 BERLÄSZ JENŐ változás: a gőzhajó megjelenése a Dunán. A gőzhajózás kibontakozásával új korszak nyílt meg az áruforgalom történetében: a technikailag problémamentes, olcsó, gyors, nyugat felé is könnyűszerrel folytatható áruszállítás kora. Csak most bontakozott ki igazán a pesti terménykereskedelem. Különösen a gyapjú-, a dohány- és a borkereskedelem öltött óriási méreteket s nyújtott alkalmat hatalmas kereskedőházak (Wodianer, Ullmann, Kappel) s üzleti tőkék kialakulására.28 Nem ok nélkül hasonlították a kortársak Pest vásárait a lipcsei és frankfurti vásárokhoz; s volt valami alapja a ,,Kelet kapuja" és a „•magyar London" elnevezéseknek is.29 Hasonló fejlődési vonal jellemzi az új pesti nagykereskedelem másik „termelési" területét, az ausztriai ipari áruknak Pesten való felhalmozását s innen az ország minden részébe, valamint a Balkánra való „kivitelét". Hogy mekkora volt az az érték, amely Pesten, az ausztriai iparcikkek fő elosztó-piacán e közvetítő kereskedelem útján évente áthaladt, azt pontosan éppen úgy nem tudjuk megmondani, mint ahogy a nyerstermények kivitele esetében sem tudtuk. Be kell érnünk azokkal a hozzávetőleges becslésekkel, amelyeket a kortársak az országos vásárok forgalmának ismertetése kapcsán tettek. A már többször idézett 1821. évi forrás szerint egy-egy pesti vásáron tmintegy 4 millió forint értékű manufaktúraáru került forgalomba: elsősorban természetesen textíliák, másodsorban különböző műipari cikkek. További 1,2 millió forint értéket képviseltek a vasáruk, s mintegy 1,2 millió forintot a bútoráruk; mindkét utóbbi árucsoportnak javarészt szintén külföldi eredetűnek kellett lennie.30 Valóságosan azonban Pest manufaktúra-áruforgalma jóval nagyobb volt ennél. Az ausztriai iparcikk-behozatal ui. nem korlátozódott az országos vásárokra, sőt még a pesti nagykereskedők körére sem, — hanem igen tekinfélyësTeSZben közvetlenül az osztrák iparvállalatok, illetőleg azoknak pesti lerakatai révén bonyolódott le. Az 1810-es évek óta ui. a Helytartótanács megengedte, hogy~a""kivaItsagös osztrák gyárak Magyarországon bárhol lerakatokat állítsanak fel, s hogy ezek mind nagyban, mind kicsinyben szabadon "' árusíthassanak.31 Ennek következtében a pesti manufaktúra-árukereskedelem nem tudott olyan módon egynéhány kereskedőház kezében koncentrálódni, \ mint ahogy ez a terménykereskedelmi ágak esetében történt, hanem aránylag sok kéz között morzsolódott szét. Pesten a XIX. század elején nem kevesebb mint 46 textilnagykereskedő működött.32 Ezek az utóbbi körülmények azonban a város újszerű gazdasági karakterének kialakulását lényegében nem érintették. A lényeg, amely a pesti nagykereskedelmi tevékenység felvázolt körvonalai mögött kibontakozik, a feudális Pest gazdasági struktúrájának, az öncélú városgazdasági rendszernek bomlásában tárul elénk, illetőleg a fejlődő nemzeti piác~ országos "Központjának szerveződésében. Ezt az epocháüs jelentőségű változást maguk a kortársak is felismerték. Széchenyi István a felismerésnek így adott kifejezést: „Ez a város már nem a polgárságé, ez már a nemzeté! . . . Pest honunk szíve!" S valóban, azok a civilizatorikus-kulturális alkotások, amelyeket Széchenyi Pesten létrehozott, mind az ország fővárosának 28 Uo. 229-256. 1. 29 Schorns: i. m. 454., 458. 1. 30 Uo. 459. 1. 31 Gyömrei: A kereskedelmi tőke. 234. 1. 32 Uo. 257. 1.
