Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
A PEST-BUDAI CÉHES IPAR VÁT.SÁGA 549 A XIX. század első évtizedeiben Buda beépített összterülete (770 hold) alig harmadrésze volt Pest beépített területének, s alig 2,6-szerese saját törökkori területének.15 Lakosságszámát tekintve Buda egészen II. József koráig előtte járt Pestnek, de attól kezdve rohamosan elmaradt e mögött. Népessége az 1720. évi 8500 főről 1787-ig 23 919-re emelkedett,1 6 de 1821-ig már csak 25 228-ra,1 7 1830-ig 29 676-ra,1 8 s a szabadságharcot követő összeírásig 50 127 főre.19 Világosan meglátszik tehát, hogy a várvédelem hatása alatt keletkezett város az állandó háborús fenyegetettség elmúltával jelentőségét veszítette. Pest nagyváros jellege azonban nemcsak területi megnövekedésében s hatalmas arányú benépesülésében nyilvánult meg, nem is csupán jelentős kulturális-civilizatorikus intézményei létrejöttében, amelyeknek még vázlatos ismertetése is kívülesik feladatkörünkön, hanem — ami a lényeg — gazdasági karakterében is. A nagyváros a nagyban fogyasztás és nagyban termelés helye. A fogyasztás nagyarányú behozatalt, a termelés jelentékeny kivitelt feltételez. A nagyvárosnak így szoros kapcsolatban kell lennie egy vonzási területtel, amely a fogyasztás anyagát szállítja és a termelés anyagát elviszi. Kiváltképpen a vonzási terület nagyságától függ a nagyváros fejlődése és virágzása.20 Pest fogyasztása a XIX. század első évtizedeiben már valóban nagy méreteket öltött. Egy 1832. évi becslés a legfontosabb közellátási cikkekre nézve a következő felvilágosítással szolgál. A városban ez év folyamán 22 250 db szarvasmarhát vágtak 7 526 200 font súlyban, továbbá 10 615 db birkát 353 300 font súlyban és 7078 borjút. A tényleges húsfogyasztás azonban ennél sokkal nagyobb volt, mert a környék falvaiból a hetipiacokra is nagymennyiségű húst hoztak fel és árultak ki kicsinyben. Nem kevésbé nagy volumenű volt a város lisztfogyasztása. Ennek mennyiségét évi 200 000 mázsára tették. Az évi borfogyasztás 300 000 akó körül mozgott, a sörfogyasztásé pedig 40 000 —50 000 akó körül. Végül a tényleges tűzifa-szükséglet mintegy 80 000— 90 000 ölet tett ki.21 Mindezekkel a cikkekkel szükségképpen a vidék látta el Pestet. Hiszen a városoknak mezőgazdasági célokra hasznosított területe már ety évtizeddel korábban (1821-ben) is meglehetősen összezsugorodott. A 18 862 holdra terjedő pesti határból 2068 holdat a bépített belterület foglalt el; a külsőségekből 723 holdon feküdt a Város- ós Népliget, illetőleg a parcellázott erdőterület; tényleges hasznosítás alatt 16 070 hold állt, amelyből a szántóföld mindössze 941,5 holdat tett ki, a szőlőültetvény 1268,5 holdat; a terület többi része takarmányozás célját szolgáló legelőnek és kaszálónak volt hagyva.2 2 Ámde az utóbbi, aránylag nagy takarmányterületek sem szolgáltak többé termelési célokra; nem városi állattenyésztés folyt rajtuk, hanem a vásárokra felhajtott gulyák, nyájak legeltetése. Az is nyilvánvaló, hogy a lakosság számához mérten 15 Fényes: i. m. 318. 1. 10 Thirring : i. m. 96. 1. 17 Fényes : i. m. 324. 1. 18 Uo. 19 Palugyay : i. m. 172. 1. 20 Prinz: i. m. 80., 89 — 90. 1. 21 Fényes: i. m. 347 — 348. 1. 22 Uo. 332.1. 7 Századok 1987/3—4
