Századok – 1967
Tanulmányok - Arató Endre: A külpolitika hatása a balkáni népek nemzeti-felszabadító mozgalmára a XIX. században 505
A KÜLPOLITIKA HATÁSA A BALKÁNI NÉPEK FELSZABADÍTÓ MOZGALMÁRA 531 létrejött a macedón nemzet. Tekintsük át röviden ezt a fejlődést, a macedónok helyzetét, mozgalmait s viszonyát a balkáni monarchiákkal. Az 1878-as berlini kongresszus egyik pontja kötelezte a portát, hogy európai területén reformokat kell bevezetnie, hogy így javítson az uralma alatt élő keresztény népek, közöttük a macedónok helyzetén. Ezeknek a reformoknak a végrehajtására azonban, bár ekkor többször is kidolgoztak enyhítést szolgáló törvényeket, nem került sor, a porta rendeletei papírrongyok maradtak. Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy Macedóniában a török elnyomás mellett továbbra is érvényesült a görög egyház kulturális uralma, amely akadályozta a macedón nemzeti fejlődést. Ilyen körülmények között a nagyhatalmakon kívül a szomszédos monarchiák (Bulgária, Szerbia) léptek fel Törökországban a macedóniai oszmán elnyomás enyhítése, ill. megszüntetése érdekében. E lépéseknek volt is bizonyos pozitív eredményük, sor került bolgár, szerb iskolák felállítására, ,szláv nyelvű könyvek kiadására, szláv kulturális tevékenységre, a macedón egyházközségeknek a konstantinápolyi görög egyháztól való elszakadására. Mindez csökkentette a görög befolyást. Ilyenformán a különböző nemzetiségű helyi lakosság körében jelentkező ellentétet (hisz nem macedón iskolák alapításáról, könyvek kiadásáról volt szó), valamint a balkáni monarchiák közötti nézeteltéréseket nem egyszer a török a maga érdekében jól ki tudta használni. A szomszédos nemzeti államok beavatkozása, amely nemcsak kulturális jellegű, hanem kifejezetten politikai irányú is volt, kétségtelenül a török elnyomás ellen, s nem egy vonatkozásban a szláv lakosság érdekében történt. Ugyanakkor azonban burzsoá monarchiákról lévén szó, nem feledkezhetünk meg e beavatkozás nacionalista, irredenta célkitűzéseiről. Jól megmutatkozik ez abban, hogy a szerb burzsoázia a macedónokat szerbeknek, a bolgár pedig bolgároknak tartotta, s ezen a jogcímen, ill. a történeti jog hangoztatása alapján (Macedónia a középkorban egy ideig a szerb államhoz, máskor a bolgárhoz tartozott) igényt tartott e területre. Ugyanígy Görögország is, korábbi befolyását felhasználva, s erre hivatkozva — tudjuk — a maga számára akarta megszerezni Macedóniát. Eképpen a macedónok szempontjából a segítség Janus-arcú volt: a török uralom ellen irányult, de siker esetén ott leselkedett ! rájuk egy másik, a polgári típusú nemzeti elnyomás. Tehát a polgári rendszerű balkáni monarchiák egyikéhez való csatolás — kialakuló burzsoá nemzetről lévén szó — nem jelenthette már a macedón nemzeti törekvések megvalósulását. A balkáni monarchiák a nemzeti kérdés, a török elnyomás előtérbe állításával egyébként háttérbe szorították azokat a szociális követeléseket is, amelyek a sajá.tos macedóniai viszonyok következtében szorosan egybekapcsolódtak a nemzeti felszabadulás ügyével. A macedónok tehát nem hagyatkoztakx csak a külső segítségre. A társadalmi és nemzeti célkitűzések jegyében nagyarányú felkelések robbantak ki. E jelentős népi bázissal rendelkező megmozdulások élén kispolgári értelmiségiek állottak. Az első felkelés nem sokkal a berlini kongresszus után, 1879-ben tört ki. E vállalkozásnak megvolt a maga központja, s innen terjedt el a mozgalom szinte egész Nyugat-Macedóniában. E felkelést, bár nem kis területet ölelt fel, a portának viszonylag gyorsan sikerült levernie. A fegyveres megmozdulást követő megtorlás óriási méreteket öltött, nagy tömegek hagyták el Macedóniát és költöztek a szomszédos Bulgáriába. 1890-ig mintegy százezer macedón vándorolt át e török alól felszabadult testvéri területre. így Bulgária több városában (Plovdiv, Szófia) a 80-as évek közepétől macedón
