Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 497 ben az író leszögezi, hogy Istennel semmi nem állítható szembe. Ez általános tétel, de az viszont már nagyon egyedi, hogy az általános emberi, az Istennel alternatívaként szembeállítható, de ott elégtelennek bizonyuló erények közül éppen a bölcsességet és az okosságot helyezi a sor elejére: ,,. . .et quod non e3t sapiencia neque prudencia, neque fortitudo neque consilium contra dominum. . ,"229 A sapientia mellett a iustitia (igazságosság) is a négy sarkalatos erény egyike. Ennek jelentkezéséről nem kell külön szólnunk: Kálti Márk királya szinte valamennyi hadjáratát Nagy Lajos igazságosságával, igazságszeretetével indokolja, hisz éppen a jogtalanságok, az igaztalanok ellen vezeti hadait. A patientia (tűrés) is általános emberi erénnyé szélesül írónk tollán: ,,. . .sedpotius ferendus est granis euentus necis pacienter. . ,"23 0 Hogy azonban — a prológus szellemében és szava szerint — a jó király erényének is tartotta, az a 156. fejezetből derül ki. Itt van szó a velenceiekkel Záránál vívott háborúról, a velencei „forintok" által megrontott magyar főurakról, akik népük dicsőségre méltó hírét lerombolták, magukra és utódaikra örök gyalázatot hagyva ezáltal.23 1 A király mégsem állt rajtuk véres bosszút. A türelmes király itt már egyszersmind irgalmas király is. (Más kérdés, hogy e kényszerű türelmességet a valóságban reálpolitikai tényezők tették szükségszerűvé.) A prológus különös kiemeltséggel hangsúlyozza a király irgalmasságának (misericordia) fontosságát. Ez a jellemvonás ékesen jelentkezik Nagy Lajosra konkretizálva is, amit főként a hadjáratok tárgyalásánál láttunk. A szerző Károly Róbert temetési jeleneténél sem mulasztja el István király és Imre herceg nevéhez hozzátenni: „...et sumpma pietatis opera ipsa benigne implorantibus misericorditer partiuntur. . ,"232 Az irgalmassághoz szorosan hozzátartozik a kegyesség (pietas) erénye is (misericordie pietas). Károly Róbert temetésénél a szerző kétszer is hivatkozik elhunyt királya kegyességére.23 3 A fentiek alapján úgy látjuk, hogy a Képes Krónika családjának tagjaiban és a Dubnici Krónikában hagyományozott bevezető sorokon, a lendületes, optimista prológuson, a magyarság japhetita leszármazását tárgyaló részeken (SHR I. 1—4. fej.) kívül Kálti Márknak kell tulajdonítanunk a Károly Róbert halálát és temetését igen bő fogalmazásban elmondó fejezeteket (Mátyás F.: HHFD III. 147—148. fej.), valamint a korábban János, majd Névtelen Minoritának tulajdonított, a Dubnici Krónikába interpolált krónikatöredék első, az eseménytörténetet 1345-től 1349-ig vivő részét (Mátyás F.: HHFD III. 154—165. fej.). hanem általános emberi eszménynek, az kitűnik az általa mindig kiemelt Laczkfi István jellemzéséből: „...Stephanum filium Laezk... in armis militaribus audacissimum et strenuum, et in rebus ас negocys habunde disponendis multum prudentem (unde in Apulia exiuit de ipso prouerbium: tu es homo victoriosus et sapiens, quasi alter Stephanus filius Laczk) ..." (Úo. 163 — 154. 1.) Jellemző, hogy a szerző Laczkfi Istvánról mint legjellemzőbbet a győzedelmességet és — bölcsességet mondja el. 223 Uo. 135. 1. 230 Uo. 231 Uo. 145. 1. 232 Uo. 134. 1. 233 „Nouissime vero videntes ipsum regnicole esse pium ac cxaltatum sicut cedrum Libani. . ." (Uo. 131. 1.) — „Quapropter tuum grande factum nepharium, omnibus re vera dilectissimis catholice fidei cultoribus, pariter fidelitati semitarum adherentibus, pium ut ipsum dominum Karolum oporteat flere, et ipsius obitum proch dolor lamentabiliter condolere." (Uo.) ^
