Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 477 vehetően feltétlenül jól értesült szerző (közvetlenül 1333 után/)10 9 e rövid tudósításokat kibővítette, helyesebben újraírta, hiszen feltételezhető, hogy az annalista seriptor bejegyzése még azt a minimális gerincet sem tartalmazta, amelyet bővíteni lehetett volna. így tehát nem, az annalista, hanem jelen szerzőnk az, aki utolsónak nyúlt cselekvő módon a Budai Minorita Krónika anyagához. Ha szerzőnk nevét nem is tudjuk az idők homályából felszínre hozni, nem érdektelen felderítenünk írói profilját. Domanovszky szerint bejegyzései ,,egy nagy tekintélyű, független íróra vallanak, aki a király cselekedeteiről is nyíltan meg meri mondani véleményét".11 0 Domanovszky —- számunkra is mérvadó — véleményét talán még annyival bővíthetjük — s ez nem is jelentéktelen —, hogy a Budai Minorita Krónikának ez az egyetlen része, mely nem szól a minoritákról, melynek szerzőjéről a szöveg nyomán nem derül ki minorita valta;111 ennek alapján alkalmasint feltételezhető, hogy a jelen fejezetek szerzője nem volt a minoriták budai kolostorának tagja, sőt, egyáltalán nem volt minorita. Ezt a hipotézist valamelyest támogatják Domanovszkynak a szerző „függetlenségéről" írott, fentebb idézett sorai. Még inkább emellett szól egy másik momentum: Kardos Tibor vette észre, hogy e rész kifejezései oklevelekben csengenek vissza.11 2 A krónika- és oklevél-megfelelések arra a következtetésre vezetnek, hogy szerzőnk igen közeli kapcsolatot tarthatott fenn a királyi kancelláriával, alkalmasint talán alkalmazottja is volt. Interpolációja —- bátran nevezhetjük így — elején az Anjou-kor idealizált képe jelenik meg: azt az időt idézi, amikor Magyarország a béke óhajtott nyugodalmán örvendezett, és ellenség sehonnan sem háborgatta.11 3 Ezt a harmóniát zavarja meg Záh Felicián tette. Vita sem fér hozzá, hogy a Feliciánnal szemben alkalmazott megtorlást helyeselte szerzőnk.11 4 Felicián lányának, Klárának bűnhődésével kapcsolatban állásfoglalása már korántsem ilyen egyértelmű. Az a tény, hogy a bosszúhoz nem fűz kommentárt az író, megfontolásra késztet. Ügy érezzük, a Klárára vonatkoztatott „misera" (szerencsétlen) jelző nem becsmérlő, hanem éppen szánakozó, együttérző 109 Az, hogy a betét közvetlenül 1333 után keletkezhetett, több oldalról bizonyítható. A szerző bírálja a király cselekedeteit (elsősorban a Záh-merényletre következő kegyetlen megtorlást), s a szövegből világosan kiérezhető, hogy aktuális politikai célzattal teszi ezt. Hasonlóképpen az a tény is, hogy krónikabetétje belekerült valamennyi bővebb szövegezésű krónikánkba, feltételezésünk igaz volta mellett szól. 110 Domanovszky Sándor: SRH I. köt. 219. 1. 111 Ez a megfigyelés különösen akkor válik jelentőssé, ha tudjuk, hogy a Budai Minorita Krónika többi — már tárgyalt — szerzői többször is hivatkoznak a rendre, büszkén emelik ki mindazt, ami az adott időszakban a minoritákkal, a minoritáknál történt. — Mályusz Elemér szerint (Krónika-problémák, 739. 1.) az udvarba bejáratos ferences szerzetesnek — rendjének jellegéből fakadó — önállósága, függetlensége ad magyarázatot arra, hogy koronás királyának bűnét elhallgatás helyett kipellengérezi. Azon körülmények, hogy éppen e szerző nem látszik biztos azonosításra módot nyújtó ferences jegyeket hordozni, illetve hogy krónikája szoros kapcsolatba hozható a kancelláriai oklevelezéssel (erre ld. alább, 112. jegyzet), nem erősítik Mályusz feltevését. Különösen az minősülhet döntő tényezőnek, hogy — maga Mályusz írja, jellemezve a ferences történetírás sajátos jellegét — a „ferences történetírók adataikat nem oklevelekből merítették . . ." (Uo. 742. 1.) 112 Kardos Tibor: Bevezetés. 12. 1. — Saját kutatási eredményeink (Kristó Gyula: Korai levéltári és elbeszélő forrásaink kapcsolatához. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, tomus XXI. Szeged. 1966. 13 — 22. 1.) igazolni látszanak Kardos Tibor feltevését. 113 SRH I. köt. 493. 1. 114 Uo. 496. 1.
