Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 465 szövege bővebb, mint amilyen a Budai Minorita Krónika eredeti szövege lehetett.5 1 Ez a megállapítás viszont — mivel az A-kódex scriptora nemcsak másoló, hanem író is — módot ad arra, hogy körvonalazzuk személyét. Valószínűleg esztergomi volt, vagy legalábbis jól ismerte Esztergomot, amint ez Telegdy Csanádról szóló betoldásából kiderül. Feltétlenül minoritának kell tartanunk, hiszen megemlékezik arról, hogy Csanád a minoriták számára kolostort építtetett saját birtokán, s adományairól is tájékozottnak mondható. Problémát jelent a továbbiakban még az, hogy honnan származtatható a V5 -kódex 212. fejezete. Kétségtelen, hogy első, az Acephalus kódexszel szinte szó szerint egyező része onnan került át. Utolsó négy mondata ellenben csak itt található, sehol másutt nem. Imént a stílusvizsgálat kapcsán már láttuk, hogy ez a szöveg — éppen ritmikus megfogalmazása révén — XIV. századinak tekinthető: egy ismeretlen XIV. századi szerző hozzáírása. A 212. fejezet ilyenformán bővített ősszövegét mind a Budai, mind a Dubnici krónika (a Budai Krónika családjának ágán), mind pedig a Thuróczi (V5 )-kódex (a Képes Krónika családjának ágán) felhasználta. A Thuróczi-kódex lényeges változtatás nélkül vehette át, míg a Budai s nyomában a Dubnici Krónika érdekes módon kompilálta ezt az 1342-re vonatkozó bejegyzést. A B- és D-krónika 1342-nél egy rendkívül terjengős forrást vett alapul, s így a Thuróczikódexbe átkerült szűkszavúbb tudósítást nagy általánosságban mellőzhette, de értékes adatait, a Lajos koronázásán jelen volt főpapok névjegyzékét, valamint Tamás erdélyi vajda nevének említését mégis átvette, és Küküllei János művének első mondatai közé interpolálta. Hogy a koronázó főpapok listája és Tamás vajda neve egy, a V3-kódexben is megőrzött, a Budai Minorita Krónika továbbírását képező XIV. századi forrásból és nem Küküllei eredeti művéből került át a B- és D-krónikába, azt az igazolja vitathatatlanul, hogy a leghívebb Küküllei-szöveget fenntartó Thuróczi János krónikája egyik adatot (a főpapok listáját, Tamás vajda nevét) sem hozza. Kétségtelen tehát, hogy a Budai Minorita Krónikának az Acephalus-kódex írója közreműködésével továbbfolytatott XIV. századi fejleménye forrásul szolgált egyik oldalon a Képes Krónika családjába tartozó Thuróczi-kódex, másik oldalon a Budai Krónika családjából való Budai és Dubnici Krónikák számára: járatot, amelynek története itt egy mondattá zsugorodik össze. Eszerint nem alaptalan az a föltevésünk, hogy a Pozsonyi Krónika szerzője egy 1333-ig terjedő krónikából (a Budai Minorita Krónikából) kivonatolt, s annak teljesen érdektelen 1332-es és 1333-as annalisztikus bejegyzéseit elhagyta. Feltételezzük: ha forrásában még egy 1342-es adat is lett volna, azt mint az adott időszakra fontosat (Károly Róbert halála) nem mulasztotta volna el kijegyezni. — Domanovszky kutatásai szerint a Pozsonyi Krónika a ,,Budai Krónika családjából az Acephalus, Sambucus- és Vatikáni kódexek csoportjához áll közelebb" (SRH II. 9. 1.), de nem az Acephalus kódexből kivonatolt: annak egyéni bővítései mind hiányoznak belőle. 51 Itt kell megjegyeznünk, hogy az ún. Budai Minorita Krónika nyilvánvalóan nemcsak 1272-től kezdve tartalmazta az eseményeket, hanem a korábbi magyar történetet is 'tárgyalhatta régebbi krónikaszövegek alapján. Mai krónikaszövegeink — interpolációk formájában — ennek nyomait őrzik is. Ide sorolható a kritikai kiadás 67. fejezetének egy része (szent István megalapítja az óbudai kanonokok egyházát), a 124. fejezet némely utalása (I. Géza adományokkal gyarapítja ezt az egyházat), a 179. fejezet (vita IV. Béla koporsójának elhelyezése felett) stb. Az Acephalus bővítései közül a 92. fejezet szinte változatlan szövegezésben, a 156. fejezet még további bővítéssel átkerült a Képes Krónikába. Ezzel alátámasztottuk Dékáni Kálmán óvatosan megfogalmazott sejtését: nem lehetetlen, hogy az Acephalus kódex a Bécsi Képes Krónikának részben forrásául szolgált, mivel a Képes Krónikáéhoz hasonló betoldásai vannak (Dékáni Kálmán: i. m. 59. 1.).