Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 461 1338: Lothka látogatása omittunt 1339: Kázmér látogatása omittunt 1340—42: sáskajárások о m i 11 u n t II 1342: Károly Róbert halála és temetése (212. fej.) explicit explicit explicit Ilk 1 . A Kükülleinek tulajdoni tott munka If Pillanatnyilag — az adott összefüggésben — figyelmen kívül hagyhatjuk a Budai, a Dubnici Krónika és Thuróczi János krónikája 1335—1342 közötti tudósításait. A Képes Krónika sem játszik szerepet a Budai Minorita Krónika végének megállapításában, hiszen szövege a Bazaráb elleni hadjárat eseményei elbeszélésének (209. fej.) vége felé, mondat közben, egy „quatenus" szónál megszakad.3 3 így tehát négy, az alapszöveget tovább folytató kódex— a Thuróczi, Acephalus, Sambucus, Római — szövegét kell vizsgálat alá vetnünk. Horváth János a formai elemzésből adódó megállapítások miatt a Budai Minorita Krónika végének határvonalát az 1332-es év (210. fej.) bejegyzése után húzza meg.3 4 Feltűnő, hogy Horváth olyan ritmusösszetételű fejezeteket, mint a 182. (2 ritmikus — 1 ritmustalan mondatvég), a 189. (2—1), a 209. (23—9), hibátlanul ritmikusnak minősít,3 5 viszont a 211. fejezetet, melynek 6 mondatából 4 ritmikus és 2 ritmustalan,3 8 a prózaritmus szempontjából kifogás alá veti. Még érdekesebb képet kapunk, ha az egyes ritmikus formációk alkalmazásának gyakoriságát vizsgáljuk meg. Az előző fejezetek ritmusképletét Horváth János így összegzi: abszolút mondatvégeken az esetek túlnyomó többségében a velox formáció fordul elő. Ezután gyakoriság tekintetében a tardus és planus következik körülbelül egyenlő arányban. A dispondaicus abszolút mondatvégeken jóformán sohasem fordul elő, de a mondat belsejé-33 Ez világosan arra utal, hogy nem a másoló előtt fekvő eredeti alapszöveg fejeződött itt be, hanem a Képes Krónika példányának leírását hagyták abba valamilyen ok miatt. 34 Mint írja: „ . . . megállapítható, hogy a . . . 211 — 212. fejezetek . . . variáns szövegeiritmus szempontjából egyöntetűen kifogásolhatók az ezeket megelőző fejezetek kifogástalan ritmikus prózájával szemben" (Horváth : Stílusproblémák. 260. 1.). —Karácsonyi Béla — szintén stilisztikai szempontból — a 209. fejezet előtt vonná meg a határt (i. m. 318 — 319. 1.). — A stíluselemzés elvi és metodikai kérdéseiről vallott felfogásunk vázlatos kifejtését ld. Kristó Gyula: A tartalom és forma kérdéséhez a történeti források belső kritikájában. Acta Universitatis Szegedinensis, Acta Iuvenum, Sectio philologica et historica, tomus II. Szeged. 1962. 211 — 218. 1., különösen 216. 1.: ,, . . . ha egy ritmikus prózában írt szöveg egyéni stílussajátosságait keressük, akkor nem a szöveg ritmikus voltát kell hangsúlyozni, hanem a ritmusformációk megoszlását, a ritmusképletet"; ezzel Horváth (Stílusproblémák, 64. 1.) megállapításait húztuk alá. 35 Uo. 256—259. 1.; vö. Karácsonyi Béla: i. m. 317 — 318. 1. (táblázat); Kristó Gyula: i. m. 213.-1. 36 E két ritmustalan mondatvég minősítése is vitatható. Mindkettőt relatív mondatfűzós követi, így a jelenlegi, ritmustalan klauzulát záró pont helytelen interpunkció is lehet. Az egyik pont vesszővé alakításának lehetősége különösen nagy: ,, . . . et protectione regis Roberti, patruelis sui. Qui rex Robertus erat . . ." (SRH I. 502. 1.).
