Századok – 1967

Figyelő - Új kiállításokról (Stier Miklós–Szász Zoltán) 373

FIGYELŐ 377 A vasúttörténeti kiállítás a klasszikus kronológiai rendszert követi. Alapforrásként ismert dokumentumokat tár a látogató elé, az 1 : 5 léptékű mozdonyok és kocsik a szó eredeti értelmében vett modellek; ezek alapján ui. dokumentáció nélkül megépíthető az üzemképes jármű. A körbeállított modellek szemléltetik, hogy az 1880-as évektől a hazai mozdonygyártás európai szinten álló jármüvekkel tudta ellátni a vasúti vontatás minden területét. A korszerű kiállítástechnika fontos tartozéka az átvilágított domborzati térkép. A közlekedés vizsgálatánál ui. elengedhetetlen a domborzati viszonyok ismerete, hisz csak így érthető, hogy egy vonal miért ott épült, és miért nem másutt. A térképeken mindig az új elem ugrik ki, így a MÁV-vonalak, majd a helyiérdekű vonalak tömkelege. A kiállítás a vasúti szolgálati ágak időrendbeli komplexitását is bemutatja, azt ti., hogy a vasút nem csupán vonatot, hanem kiszolgáló személyzetet, pályafenntartást, biztosító berendezést, menetrendet stb. jelent. így válik aztán nyilvánvalóvá, hogy a vasúthálózat műszaki-gazdasági egység. A szorosan vett közlekedési részen túl a kiegyezéskori vasúthálózatnak a tőkés gazdaságban játszott egyéb szerepét is igyekszik megvilágítani a bemutatott részvénygyűjtemény, a királyi szentesítő engedélyokirat, a magán vasutak ismertetése stb. Elmondható, hogy a magyar vasúttörténeti kiállítás európai szintű, sok tekintetben útmutató rendezése és anyaga a történeti kutatás számára jelentős segítséget tud nyújtani. A múzeum központi csarnokában nyert elhelyezést az általános közlekedéstörténeti kiállítás, amelynek rendezőelve: hogyan fejlődött a közlekedés az energiahordozó fejlődésének megfelelően. A természeti erők, állati, emberi erő, a szél hasznosításának bemutatása után a gőzgép térhódítását követhetjük nyomon, főleg a dunai magyar hajózás tekintetében. A terem másik oldalán párhuzamosan figyelhetjük a vasúti, főleg a magyar vasúti vontatás főbb állomásait. Látható pl. az óbudai hajógyártás néhány terméke, az első gőzhajó 1817-ből, napjaink hajótípusainak makettje, a mozdonykazánok szerkezete stb. A századforduló táján megjelenik a belsőégésű motor, hazánkban a Bánki—Csonkaféle petróleumüzemű, majd vizes—benzinporlasztós robbanómotor, melynek eredetije itt látható, akárcsak néhány későbbi külföldi érdekesség (pl. a tolattyúvezérlésű motor, Krupp—Junkers ellenütemű diesel-motor 1936-ből), valamint hazai diesel-motorok GANZ—Jendrasik kisvasúti hajtóművétől a mai Csepel motorig. A belsőégésű motorokkal kettéválik a szárazföldi közlekedés fejlődési útja. A kiállítás nagyértékű darabjai közé tartoznak a közúti járművek közül az 1896-os évjáratú, még konflisjellegű Oldsmobile, az 1904-es Opel-D. stb. A vasúti közlekedésben modellek szemléltetik a dieselesítés útját. Az elektromosság természeténél fogva a vasúti közlekedésben jut nagyobb szerephez. A kiállítás jól szemlélteti a villamosvontatás fejlődését, melyben a magyar ipar Kandó tevékenysége révén fontos szerepet játszott. Eredeti nagyságában látható az utolsó Kandó-rendszerű villamos-mozdony, a V65-ÖS, melynek minden berendezése üzemel, és 110 km/óra sebességgel „vezethető". Megismerhetjük a legkorszerűbb vasúti biztosítóberendezést, valamint a villamosvontatás további fejlődésót is. Érdekes újítás a léptékhelyes közlekedési világtérkép forgó modellje. Azt mutatja, hogy ma már közlekedési szempontból nem választható részekre földünk, s lényegében eltűntek a fehér foltok. A magyar gépkocsitörténeti kiállítás (nyilván helyhiány miatt) elég szegényes. Jól látható azonban így is, hogy a századforduló után hamarosan kifejlődő iparág nálunk is produkált kiemelkedő darabokat (a WM összkerékmeghajtású tartálygépkocsija, a MÁVAG 1935-ös nyergesvontatója). A tárlók a még csak tervben szereplő típusokig kísérik figyelemmel a felszabadulás utáni járműveket. A repüléstörténeti kiállítás az ókor ábrándjaitól az űrhajós öltözékig szemlélteti a legfiatalabb közlekedési ág fejlődésót. A nemzetközi előzmények után a magyar repülés hőskorát, a rákosmezei kísérletek időszakát ismerhetjük meg leginkább. Még Blériot rákosi repülése évében (1909) elkészül az első magyar repülőmotor (Adorján—Dedics, 25 LE), 1910-ben nemzetközi repülőversenyt rendeznek, a világháború alatt pedig már számottevő a magyar repülőipar. A békeszerződés katonai szempontok alapján derékbatöri a fejlődést. Vannak ugyan jelentős kezdeményezések a motorok területén (pl. a Fejesféle lemezmotor 1923-ból), vagy a helikopterépítésben (Kármán Tódor nyomán Asbóth Oszkár 1928-ban), a lemaradást azonban többé nem sikerült helyrehozni. A pályatörténeti kiállítás a római kortól napjainkig ábrázolja az út- és hídépítést. A kiállítók mindig az egykorú és mai modern módszerek párhuzamba állítására törekedtek. Figyelemre méltó az 1815-ös tordai fahíd modellje, a szolnoki vasúti fahíd makettje, vagy az eredeti darabokból álló útépítési tárgyak, jelzőtáblák, földalatti falazóelemek st b. gyűjteménye.