Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

: ' I' FOLYÓIRATSZEMLE 363 zentatív, de az adódó hibaforrásokat ki lehetett küszöbölni korabeli statisztikák felhasználásával). Az írott anyagok tartalmi elemzése igen lassú és költséges, de az amerikai vizsgálatok például kimutatták, hogyan tükröződik bizonyos értékrendszer dezintegrálódása a sajtó laf>jain, ezt a dezintegrálódást azután forradalmi változás követi (pl. a cári Oroszország esetében). A szerző végül a kutatás menynyiségi módszerét veszi védelembe a kritikával szemben, s kimutatja, hogy a mennyiségi elemzésnél is minőségi tényezőket kell figyelembe venni. — DAG NORBERG: Melyik korszakban szűntek meg latinul beszélni Galliában? (346 — 366. 1.) nyelvészeti és történeti adatok alapján egyaránt arra a megállapításra jut, hogy a VI. században, különösen az előkelőiméi, még élő volt a római hagyomány, de a VII. századtól kezdve már a népnyelv vette át a latin helyét. — ARTHUR BIREMBAUT, GUY THOTLLIER: Egy kiadatlan forrás: Jean Héllot vegyész (1685 —1766) iratai (357 — 364. 1.) a caeni városi könyvtárban felfedezett kéziratokat ismertetik, amelyek kivonatok és jegyzetek különböző hivatalos jelentésekből, egyéb forrásokból, nemcsak Franciaországra, hanem a külföldre vonatkozólag is, s a gazdasági életre, különösen a bányászatra sok értékes adatot szolgáltatnak. — Az ismertetések tematikusán csoportosított része a keresztény egyháztörténetre vonatkozó munkákat ismertet (388 — 451. 1.). — N. REVUE D'HISTOIRE ÉCONOMIQUE ET SOCIALE 1965, 3. szám.—Az ipari fejlődós jellemző kísérőjelenségének, a falusi munkaerő elvándorlásának franciaországi jelentkezésével foglalkozik tanulmányában M. A. CARRON: A falusi kitelepedés kezdetei Franciaországban : a creuse-i munkások régi vándorlásai (289 — 320. 1.). Bevezetőben rámutat arra a hagyományos, időszaki munkás-migrációra, amely a középkor óta felismerhető Közép-Franciaország egyes vidékein, így Creuse département területén is. Az ipari fejlődés meggyorsulásával a XIX. század folyamán ez a vándorlás jelentős átalakuláson ment keresztül: a mennyiségi növekedéssel párhuzamosan változik az idegenben vállalt munka jellege is; s az időszakos távollét fokozatosan végleges kivándorlássá válik, ami végül is a XX. század elejére szinte egy „menekülés faluról" (exode rural) méreteit ölti magára. — P. GUILLAUME a bordeaux-i tőke keresztmetszetét vázolja fel, virágzásának utolsó szakaszában: A bordeaux-i vagyon a XIX. század derekán (321 — 363. 1.). Számos kimutatással alátámasztott vizsgálatai kiterjednek a tőke koncentráció méretére, egyes típusok (mozgó, álló tőke, ingó, ingatlan vagyon stb.)a kereskedelmi és ipari befektetések ará-, nyára, ill. az arányok eltérésére az egyes vagyoni kategóriák között. Megállapítása szerint Bordeaux gazdasági hanyatlása a régi típusú, kereskedelmi befektetések túlsúlyával magyarázható. — A. KRIEGEL : Haza vagy forradalom: A francia munkásmozgalom a háború előtt — 1914 július— augusztus (363 — 386. 1.) a francia munkásmozgalom, ill. annak vezetősége 1914-es meghátrálásának okait a szakszervezeti mozgalom (CGT) és a szocialista párt rivalizálásában keresi. Az e két szervezet közötti ideológia,! nézeteltérés áthidalására Jaurès által közvetlenül a háború előtt — annak megakadályozása érdekében ! — tett kísérletek, bizonyos taktikai lépések következtében, megbénították a forradalmibb szakszervezeti vezetőséget, a Jaurès meggyilkolásával pedig fej nélkül maradt francia baloldal közös akciók megindítása helyett ezt az első jobbra tett lépést (az általános forradalmi sztrájkról való lemondást) rohamos jobbratolódással folytatta. — A francia pénzügyi élet 1949 — 1961 közötti alakulásával foglalkozik D. SALEM: A kötelező kölcsönök hozadéka Franciaországban (387 — 399. 1.). Elsősorban az értékpapírok jellegére kiterjedő vizsgálatainak középpontjában a gazdasági helyzet megszilárdítására hozott állami intézkedések, közelebbről a stabilizációt követő árfolyam- és hozadékváltozások állanak, valamint mindennek kihatása a francia hitelélet fellendülésére. 1965. 4. szám. — F. G. DREYFUS Németország gazdasági fejlődósét vizsgálja az 1815-öt megelőző évtizedekben (433—464. 1.). Az árviszonyok és alakulásaik világosan kimutatják a német gazdasági élet változatlan lemaradását a Nyugattal szemben. Ezt az általános megállapítást a mezőgazdaságra és iparra különkülön részletesen kitérő elemzés révén a következőképpen differenciálja a szerző: 1780 és 1800 között tapasztalható ugyan bizonyos fellendülés, azonban 1805 után ismét stagnálás következik. Felvetődik tehát a kérdés: lehetséges, hogy a francia forradalmat követő események, bár szellemi és társadalmi téren elősegítették a haladást Németországban, gazdasági életére — talán a háborús pusztítások révén? — hátráltató hatással voltak? — Turgot munkásságának újraértékelése mellett tör lándzsát tanulmányában J. BOURRINET: Turgot, a liberális individualizmus teoretikusa (465—489. 1.). Szerinte Turgot gazdasági nézetei lényegében megegyeznek a XIX. században uralkodóvá vált szabad-