Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

FOLYÓIBATSZEMLE 359 MCCLELLAN: Szerbia és a szociáldemokrácia. 1870—1878 (48 — 72. 1.) hangsúlyozza, hogy az ismert feldolgozásokkal szemben az orosz forradalmi demokraták, valamint az orosz szocialisták hatása mellett az ismertnél nagyobb volt az a nyugati, középeurópai szocialista hatás, amely ekkor a szerb szocialistákat érte. McClellan az orosz és szerb forráskiadványokra, feldolgozásokra, valamint az Amszterdami Intézet levéltári forrásaira támaszkodva mutatja be, miként figyelt fel az egykori cári diplomácia arra, hogy a szerb fiatal értelmiség a szocializmus felé fordul (ami természetesen csak részben volt igaz), megvilágítja azt a szerb szocialista értelmiségi csoportot, amely az 1870-es évek elején utat vágott Szerbiában a szocializmusnak (Svetozar Markovié mellett Djura Ljotióot, Mita Rakiéot, Svetomir Nikolajevicet, Nikola Markoviéot, Vasa Pelagicot, Pera Todoroviéot és Vlada Ljotiéot ismerteti az olvasóval). Hangsúlyozza, hogy a csoportban valóban Svetozar Markovié volt a legrátermettebb, legnagyobb tudású vezető, s korai halála (mindössze 28 éves volt, amikor meghalt) a szerb mozgalomban zavart, fennakadást okozott. McClellan érzékelteti, hogy Csernisevszkijékhez hasonlóan az 1870-es évek szerb szocialistáinak is bele kellett ütközniök abba a nehézségbe, hogy Szerbiában még nem alakult ki ipari proletariátus. így ők is a néphez, a paraszti közösségekhez fordultak, abban bizakodván, hogy a kapitalizmus kibontakozását megelőzve is eljuthatnak a szocializmushoz. McClellan kimutatja esetükben a szocializmus és narodnyik eszmék vegyülését, amelynél azonban a szocializmus volt a meghatározó. Aláhúzza milyen szoros kapcsolatok fűzték a szerb szocialistákat a genfi központhoz és személyesen Beckerhez. Sajátos színként tünteti fel azt a körülményt, hogy a szocialisták kapcsolatot tartottak fenn az emigrációba kényszerített trónkövetelő Karagyorgyevicsekkel. Megjegyzi, hogy jellemző módon később is a radikális politikai párt segítette 1903-ban hatalomra a Karagyorgyevicseket. A cikk ismerteti a S. Markovié szerkesztette Radenik (Munkás) c. lap cikkeit, azokat, amelyekben a szerb szocialisták a Párizsi Kommün védelmében léptek fel, valamint azokat a kapcsolatokat, amelyek a Radenik és a svájci szocialista Vorbote és a német szocialista Volksstaat között szövődtek. Utal arra is, hogy a különféle hatóságok milyen akadályokat gördítettek a szervezkedés, lapkiadás és terjesztés elé (többek között a magyar hatóságok is Zágrábban). A szerző Bakunyinnak a szerb szocialistákra gyakorolt hatásáról megállapítja, hogy az félreérthetetlenül kimutatható a svájci szerb emigráció körében, de a hazaiak körében nem. A tanulmány érdekes kitekintést nyújt a balkáni népek törökellenes harcának korabeli szocialista felfogására. Míg a szerb szocialisták a török elnyomás megszüntetését progreszszívnek tartották, a németek, a Volksstaat és W. Liebknecht e harcok mögött mindig Pétervár kezét keresték, e harc szocialista jóváhagyását megtagadták. Általában a németek úgy vélték, hogy a balkáni viszonyok túlságosan fejletlenek ahhoz, hogy szocialista értelemben valamit is elérhessenek, így ki kell várniuk a kapitalizmus ottani kibontakozását — amit a szerb szocialisták nem tehettek magukévá. McClellan hangsúlyozza, hogy e súrlódás mindvégig megmaradt. — ROLF ENGELSING: Létfenntartás és létfenntartási költségek Bréma és Hamburg Hansa-városokban a XVIII—XIX. században ( 73-107.1.) rövid historiográfiai áttekintés után tematikai csoportosításban, ismerteti a szegényekre vonatkozó, majd a munkás, kispolgár és nagyvállalkozók életszintjének történeti változásait. •— J. CAHIERS D'HISTOIRE MONDIALE 1965. IX. köt. 2. szám. — Az egész szám a japán társadalom, tudomány és technika fejlődésének kérdéseivel foglalkozik. YAJIMA SUKETOSHI: Tudomány és technika Japánban 1900 óta (179 — 186. 1.) a természettudomány és az egyetemi intézetek fejlődésének fő adatait foglalja össze a legújabb időkig. — YTJASA MITSTJTAMO: A tudományos forradalom ée a technika kora (187 — 207. 1.) utal arra, hogy Japánnak az utóbbi száz évben végbement rohamos fejlődése a második ilyen nagy ugrás az ország történetében, az első a VII. században ment végbe az állam létrehozásával. Japán azért tudott olyan gyorsan európaiasodni, mert a japánok fogókonyak a külső hatásra, a kínai mintára kialakult intellektuális rendszer az egész társadalmat áthatotta, s az elzárkózás korában is fenntartották a holland kapcsolatokat. A gyors alkalmazkodás a modern civilizációhoz a tudományos forradalom útján ment végbe, amely 1774-ben kezdődött és 1889-ben zárult. 1740 tudós életrajzi adatainak a feldolgozása és eredményeinek grafikonban való rögzítése mutatja a modern tudósok számának gyors növekedését a hagyományos értelemben vett tudósok rovására. Áhogy 1853-ban a külföldi beavatkozás, 1930-ban a szocializmustól való félelem új gazdasági és társadalmi intézmények meghonosítására vezet, itt fejeződik be az ipari-technikai forradalom