Századok – 1967
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331
336 FOLY <3 IRATSZEMLE ban N. G. KTTZNYECOV: A spanyol tengerészekkel a fasizmus ellen (91 —106. 1.) a spanyol polgárháborúban mint haditengerészeti attasé és tanácsadó működött szovjet tengerésztiszt emlékiratait teszi közzé, ebben a részben Spanyolországba érkezésétől 1936 végéig. — R. V. OVCSINNYIKOV folytatja a Pugacsov elleni per anyagának közlését, itt a Szimbirszkben lefolytatott vallatásra vonatkozó dokumentumokat közli (107 — 121. 1.). — Új rovatot indít a folyóirat Dokumentált vázlatok címen, amelyben egyes kérdések részletes eseménytörténetát ismertetik. A. N. SZAHABOV: A narodovolecek „vörös terrorja" (122 —129. 1.) az olvasók kérésére a narodnyik szervezet által 1879 —1881 közt végrehajtott merényletek és kísérletek történetét mutatjabe II. Sándor megöléséig, s hangsúlyozza, hogy minden hősiessége ellenére a mozgalom kudarcra volt ítélve. — V. G.TRUHANOVSZKIJ: Winston Churchill. Egy politikai életrajz töredékei (130 —148.1.) gyermekkorától az első világháború kitöréséig számol be Churchill életútjáról, kiemeli, hogy a többi konzervatív politikushoz képest valóban óriás volt, bár jelentőségét 1940 óta szemétyi kultusza is növelte. — B. M. KOGAN ismerteti a cseh nemzeti megújulási mozgalommal foglalkozó szovjet munkákat az 1950-es évektől kezdve (151 —155.1.Í. — В.Р. KANYEVSZKIJ: Az amerikai „szovjetológia" jellemzéséhez (181 — 186. 1.) egy 1963-ban megjelent amerikai tudós-lexikon adatainak feldolgozásával megállapítja: 262 történészt sorol fel a lsxikon, akik a Szovjetunió történetével foglalkoznak; a legtöbben már 30 éven felül vannak, jórészt csak 1946 óta fo 'lalkoznak szovjet történelemmel. 31,6%-uk orosz vagy egyéb emigráns. 51%-uk a szovjet korszakkal foglalkozik. Csak az egyetemeken a kutatás évi 6 —10,5 millió dollárba kerülhet. A kutatók nagyrósze különböző alapítványoktól kap anyagi támogatást, különösen hallgató korában. Egy hatoda állami szervekkel működik együtt. — G. A. CIPKIN: A vörösgárdisták ankétjai mint történeti forrás (199 — 202. 1.) egy érdekes forráscsoportra hívja fel a figyelmet: 1930—1934 közt összeírták a vörösgárdistákat, ekkor kérdőíveket kellett kitölteniök és meg kellett írniok részletes önéletrajzukat. Mintegy 15 000 ilyen dokumentum maradt meg, amelyek igen értékes és megbízható források, hiszen minden vörösgárdistának két másik, már igazolt gárdista által kellett hitelesíttetnie saját adatait. К 1966. 6. szám. —• Nagy feladatok (3-Г-8. 1.) elmen a vezércikk а XXIII. kongresszus jelentőségét ós tanulságait foglalja össze a történettudomány számára, hangsúlyozza a szociológiai vizsgálatok fontosságát, az Októberi Forradalom közelgő évfordulójával kapcsolatos teendőket, a nemzeti kérdés megoldását a Szovjetunióban. A történettudománynak a mai nemzetközi osztályharcban is segítséget kell nyújtania. A történelmi események értékelésében nem szabad teret engedni a szubjektivizmusnak. — V. Z. DROBIZSEV: Az iparirányítás tökéletesítése az első ötéves terv éveiben (9 — 23. 1.) ismerteti a felső irányítás fejlődését. 1926-ban még a Népgazdasági Főtanács igazgatóságai útján közvetlenül irányította az üzemeket, de Kujbisev, a Főtanács elnöke ekkor vetette fel a nagyobb önállóság kérdését. Jelentős lépés volt ezen a téren a gazdasági elszámolás (hozraszcsot.) bevezetése 1927-ben, amely a trösztöknek nagyobb önállóságot adott. Sokan azonban nem értették meg ennek a jelentőségét, akadályozták az önállósodást. 1929-ben a párt újabb határozata az egyes vállalatokat tette meg az egységekké, amelyeknek önálló gazdasági tevékenységet kell folytatniok. Egyúttal megerősítették az egyes vállalatok vezetését. Az önállósítás nem sikerült-, de a tendencia kétségtelenül ez volt. Eleinte akadályozta kibontakozását a bürokrácia. A gazdasági fejlődést elősegítették a termelési értekezletek, a munkaverseny kibontakoztatása, a vállalatok pénzügyi ellentervei. Eleinte kísérlet történt arra is, hogy a gazdasági irányítást az egyes köztársaságokra, területekre bízzák, az ipari rekonstrukció igényei azonban mégis az iparágankénti központosított irányítást tették szükségessé, ahogy azt az 1932-ben bevezetett reformok betetőzték, ezt azonban később bürokratikus módon eltúlozták. — A nemzetfogalomról folyó vita keretében Sz. T. KALTAHCSJAN: A „nemzet" fogalmának kérdéséhez (24—43. 1.) az eddig megjelent tanulmányokkal vitatkozva helyesli a burzsoá nemzet fogalmának elvetését. A fogalom meghatározásánál Marxhoz és Engelshez t ér vissza, akik a nemzet kifejezést már a rabszolgatartó és feudális korszak vonatkozásában is használták. A nemzeti sajátosságok korábban jelentkeznek, mint a nemzetek, a nemzet pedig a tőkés viszonyok kialakulásával, de még a kapitalizmus győzelme előtt. A nemzeti érzésnél alapvető szerepet játszanak az anyagi érdekek, ez nem velünk született érzés. Marx és Engels véleményét abban összegezi, hogy a terület mellett a gazdasági kapcsolatok (és nem a gazdasági élet) és a nyelv közösségét tartották alapvetőnek. Lenin vonatkozó nézeteit ismertetve hangsúlyozza, mennyire szembefordult Lenin a pszichológiai fogantatású nemzetelmélettel, a nemzeten belül meglevő két kultúra