Századok – 1967

Történeti irodalom - Bibliographia historiae rerum rusticarum internationalis 1960–1961 (Ism. Zimányi Vera) 314

314 TÖRTÉNETI IRODALOM Kőszegig és Szombathelyig, valamint a cseh-morva és a szász-sziléziai területekre is. A feljegyzésekből a legkülönbözőbb rendű és állású üzletfeleket ismerjük meg: a bécsújhelyi püspököt, apátokat, gvardiánokat, papokat, nemeseket, polgárokat, iparosokat, szatócsokat, művészeket, egyszerű parasztokat, vincelléreket és szolgákat. Gazdaságtörténeti szempontból értékesek az árukra, kereskedelmi utakra, vásárok látogatására, fizetési megállapodásokra, az áruszállítások megszervezésére és költségeire vonatkozó adatok. Az üzleti könyvek szerint sok esetben az árut nem készpénzzel, hanem áruval számolják el, csak a különbözetet egyenlítik ki készpénzzel. Fizetési terminusként az egyházi óv ünnepei, különböző szentek ünnepei és egyes vásárok napjai szerepelnek. Nagyon tarka és élő az a kép, melyet az üzleti könyvek feltárnak. A magyar gazdaságtörténet szempontjából legértékesebbek azok az adatok, melyek Nyugat-Magyarországra vonatkoznak. A nyugat-magyarországi városok és községek nem jelentéktelen helyet foglalnak el a Funck-cég üzletfelei között. A Michel Herman által 1524 —1538 között nyilvántartott 911 üzletfél közül 281, tehát 31% a mai Burgenland, illetve Nyugat-Magyarország területéről származott. Mattersburg 50, Sopron 23, Ruszt 15, Kőszeg 13, Kismarton 9 és Szombathely 3 üzletféllel szerepel ebben a számban. A Vásárlók között a lakosság minden rétege képviselve volt, a soproni plébános, papok, káplánok, iskolamesterek, szatócsok, iparosok, vincellérek és szolgák, akik szükségletüket a Funck-boltban hitelben szerezték be. Funck, majd később Michel Herman emberei rendszeresen látogatták a soproni és kőszegi vásárokat is, s ott nemcsak künnlevőségeiket szedették be, hanem üzleteket is kötöttek. A nyugat-magyarországi üzletfelek a feljegyzések szerint elsősorban ruhaanyagokat, bársony-, selyem- és vászonárukat vásároltak, a posztóvásárlás nem volt jelentős. Különösen keresettek voltak a németországi vászonáruk. A ruhaanyagok után mindjárt a fűszerek, a bors és sáfrány következtek a beszerzésben. A nyugat-magyarországi üzletfelek nagy részét szatócsok tették ki, akiknek jó része az árukért mézzel fizetett, melyet a Funck-kereskedőház a mózeskalácsosoknál jó haszonnal értékesített. De gyakran történt a tartozás kiegyenlítése borral és lóval is. A lovak a linzi vásárokon találtak gazdákra. Az üzleti könyvek adatai vitathatatlanul igazolják, hogy Bécsújhely kereskedelme Nyugat-Magyarországgal, elsősorban Sopron és Vas megyével sokkal jelentősebb volt, amint azt eddig tudtuk. Nem szabad itt figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Bécsújhelyen a Funck-kereskedőház mellett más cégek is léteztek és működtek. Valójában Bécsújhelyen keresztül bonyolódott le a st ájerországi vasártik forgalma Magyarország felé, és rajta keresztül jutottak el a nyugat-magyarországi agrártermékek, különösen a bor, vágóállatok és állati bőrök a belsőausztriai piacokra. Mint érdekesség említhető, hogy a feljegyzések szerint a magyar királyné udvari szabója is megfordult a bécsújhelyi Funck-boltban és ott fekete selyem anyagot vásárolt, melynek árát 1527. szeptember 8-án egyenlítette ki. A törökök 1529. és 1532. évi pusztító hadjáratai a Funck-ház nyugat-magyarországi kereskedelmi tevékenységét megbénították. A törökök Vas és Sopron megyét, a Bécsierdő környékét és Kelet-Stájerországot végig dúlták. Az üzleti könyvek a török pusztításnak a gazdasági életre gyakorolt katasztrofális hatását híven tükrözik. Számos szatócs, aki korábban rendszeresen jelentős mennyiségű árut vásárolt aFunck-háztól, a forgalom visszaesése miatt beszerzéseit beszüntette vagy nagy mértékben csökkentette. Spitzer Jörg soproni kiskereskedő a forgalom visszaesése és künnlevőségeinek behajthatatlansága miatt teljesen tönkrement, házát a Funck-cég tartozásai fejében megvette. Lőrinc kőszegi szatócs két szőlőjót volt kénytelen a bécsújhelyi cégnek adósságai fejében átadni. Othmar Pickl forráskiadványa értékes, figyelemre méltó munka. A kiadvány nemcsak a XVI. századi osztrák, hanem a magyar gazdaságtörténetet is rendkívül értékes forrásanyaggal gazdagította. .TENET KÁROLY BIBLIOGRAPHIA HISTÓRIÁÉ RE RUM RUSTICARUM INTERNATIONALE I960—1961 (Redegit Péter Gunst. Budapestini. Edidit Museum Rerum Rusticarum Hungáriáé MCMLXIV. 272 1.) A nemzetközi történeti irodalomban eddig soha nem látott érdeklődést figyelhetünk meg napjainkban az agrártörténet, a paraszti társadalmak problémái iránt. Különösen az utolsó 10 —15 évben kerültek a mezőgazdaság kérdései ilyen erősen a kutatás homlokterébe. Ez annak a felismerésnek köszönhető, hogy a preindusztriális társadal-